Ilyen-olyan okok miatt volt egy kisebb szünet, de most újra sikerült vért adnom. Ugyan a jobb karból megint elég lassan jött a vér (a bal a menő), viszont az ujjbegyemből a kelleténél is több folyt ki. Örültek is a nővérkék.

Újabb kérés, újabb véradó buli.
Kiderült számomra, hogy a jobb karból kevésbé folyik a vér. Nem mintha verseny lenne, de a 6 perc körüli idő már jónak számít. Jobb karral ez elérhetetlen (számomra).
Jobbulást Öcsike!

Valamikor február környékén felhívtak telefonon, hogy nagy szükség lenne a véremre. “Semmi akadálya”, mondtam, és röpke 2 hónap múlva már ott mosolyogtam a véradó fotelban. Ha ennyire gördülékenyen menne minden, az ország sem itt tartana .

Újabb műtét, újabb véradás.
Manapság ha valaki műtétet akar, akkor mindenképpen magának kell vért hoznia (és ahogy hallottam, nemsokára steril géz, szike, bacigyilkos szappan és nagymellű nővérke is csak akkor lesz, ha hozol). Szóval megtettük a kötelességünket, majdnem mindannyian leadtuk az egy adag vért. Azért csak majdnem, mert Tominak menet közben felrobbant a vénája. Vagy szétment, vagy eldugult vagy valami hasonló, ezért ő csak egy negyed adagot adott, amit sajnos kidobnak. De még mindig tovább bírta, mint az az idegen, aki az orvosi szobában lett rosszul az egy csepp vérétől, vagy a vérnyomásméréstől.

Kitartás Pista bá, mindjárt lesz új csípőprotézis!

Megkértek péntek este, hogy egy ismerős ismerősének a műtétjéhez adjak vért, mivel épp passzol a vércsoportunk (és állítólag vérhiány miatt egyszer már elhalasztották a műtétet a héten). Ez nem olyan szokásos, cuki kisgyerek fényképével körbeküldött email volt, hanem tényleg valakinek kellett. Pont ráértem, elmentem.
Ha esetleg nektek is eszetekbe jut ilyen, és direkt valakinek adnátok vért, akkor készüljetek fel jól. Tudni kell a kórház címét, orvos nevét és telefonszámát, beteg taj számát, születési idejét, mindent…