Most hétvégén sikerült először elkavarodnunk a Nyíregyházi Állatparkba. Az állatpark elnevezés találó, minimum fél napot el lehet tölteni az egész park bejárásával. A jegyárak elsőre borsosnak tűnnek, drágábbak, mint a budapesti állatkertbe. Gondoltam is, hogy ezek a “vidéki parasztok a pesti suttyókon akarnak meggazdagodni, azt hiszik ha körbekerítenek pár fát egy kerítéssel, és mutogatják a befogott szarvasokat, amik mindig is ott voltak, azt majd mi megesszük”. De ha már eljöttünk idáig, csak bementünk. És jól tettük, mert nagyon szép, igényes a park, tele a legkülönfélébb egzotikus állatokkal. Annak ellenére mondom ezt, hogy jó pár ketrec üres volt, mivel az ottani állatokat elrejtették a tél elől valahova. Vagy a kisebbeket megetették a nagyobbakkal, mert túl sok épületet nem láttunk, ahová elpakolhatták volna őket (a bagoly  tutira kapott az egerekből). Na mindegy, tavaszra biztos feltöltik az összes ketrecet. Így is maradt fehér tigris, oroszlán, gepárd, puma, leopárd, elefánt, zsiráf,  gorilla, fóka, pingvin, medve, miegymás, ésatöbbi és a legjópofább, a jegesmedve. Míg a pingvinek unottan álldogáltak mozdulatlanul, a fókák csak a kötelező minimumot hozták, addig a jegesmaci nagy lelkesedéssel ijesztgetett, szórakoztatott mindenkit. Volt hasasugrás, úszásbemutató, autógumi-harapdálás, stírölés, eltűnés aztán hirtelen elő(k)úszás. Ez utóbbitól tényleg be lehetett szarni, nem pici egy ilyen maci.
Mindenképpen nézzétek be oda, ha arra jártok!

Helló

Sölden szép hely, jó hely, csak ajánlani tudom síelésre. Rendkívül hóbiztos, mivel a legmagasabb pálya 3250-ről indul, van gleccser, és a nap is gyakran előbújik (sunny Sölden). Viszont kell is a napsütés, mert cserébe elég hideg szokott lenni decemberben. A mínusz 20 fok, és erős szél egyáltalán nem szokatlan. Érdemes meleg ruhát vinni!
Köszönet Zsombornak a videóért. Aki nem ismerne meg, én vagyok a fekete dzseki, fehér ujjal és pepita bu(n)kó.

Remélem nektek is olyan jó emlékeitek vannak a múlt heti prágai Czalbis és Derengős legénybúcsúról, mint nekem (köszönet a szervezésért Dénesnek és Pistinek). Sokat gondolkoztam, hogy mivel lehetne a legjobban jellemezni ezt a szombatot, de talán anyám fogalmazta ezt meg a legszebben a kint készült képek láttán:
“Gratulálok!! Egy nagyon intelligens legénybúcsú volt, és Czalbi szépen megborotválkozott!”
Az indulás izgalmasra sikeredett, főleg a két ünnepeltnek, mivel szerencsére fogalmuk sem volt az úticélról. És Mörfinek is, aki ígéri legközelebb eléri a vonatot. Igaz egy picit puhány volt, hogy csak Nagymarosig üldözött minket teljesen hiába. Ott szerencsére felszálltak az atomfizikus haverok egy csomó sörrel (prágai vonatra..). Védelmükre szóljon, hogy a pesti agysebészek kérték meg őket erre. Ezután az út kényelmesen, szórakoztatóan, és gyorsan telt el, és nagy nehezen minden sör is elfogyott a célig.

Jön a sör, meg a kanyari brigantik.

És ott kezdődött igazán a túra, a 7 km-es rohanás. De beszéljenek helyettem inkább az adatok.

Ha jobban megnézitek, az első kocsmáig egészen pontosan 60 méter és 45 másodperc telt el. Aztán próbáltuk ezt az átlagot hozni. Sajnos nem mindig sikerült, mert elég finnyásak vagyunk. A lehetséges kocsmák egyik fele nem volt elég csehes, a másik fele túl cseh. Aki esetleg aggódna, van azért néhány sörözésre alkalmas is. Természetesen ki is próbáltuk őket.
Itt egy érdekes matematikai kurriózumra hívnám fel a figyelmeteket. Ha jobban megnézitek, fraktál útvonalat jártunk be! Akármennyire felnagyítjátok az utat, mindig ugyanolyan cikkcakkos marad. Ha ezt publikáljuk, szinte biztos a Nobel díj, aminek a jutalmából igen sok sör jön ki. Persze kizárólag a további kutatások támogatásáért.
A hazafele út mély kómában telt, ami nem csak az átmulatott estének, hanem a hálókocsiban levetett cipőknek, és a sör által generált szélnek is volt köszönhető. Ha valaki nem nyitja ki a hálókocsi ajtaját kívülről, talán mind odavesztünk volna. De szerencsére megmenekült a két vőlegény, az ifjú arák legnagyobb örömére. Mert vasárnap sok dolguk volt még: főzés, mosás, takarítás…
more…

Lelkes Horvátország rajongóként idén is az Adriára mentünk nyaralni. Már sokszor voltunk ott, de eddig mindig csak északon, az Isztrián. Most elhatároztuk, hogy megnézzük milyen délen. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy mindenki dícsérte, hogy Dalmácia milyen gyönyörű, ott sokkal szebb minden, és egyébként is Isztriával összehasonlíthatatlan. Ezt nem teljesen értettük, mert nekünk Rovinj és Poreč környéke a szívünk csücske, és el sem tudtuk képzelni hogyan lehet bármi is ennél szebb. Előtte kérdeztük az ismerősöket, hogy melyik várost ajánlják, de nem sokat segítettek. Nem azért, mert nem volt ötletük, hanem mert túl sok várost/szigetet soroltak fel. Ezek alapján úgy gondoltuk, hogy mindegy hova megyünk, nagyot nem tévedhetünk. Halkan jegyzem meg, csak ketten nem voltak hasra esve Dalmáciától. Szerintük drága, kopár a vízben és szárazon is, és lehúzós. Van ugyanez olcsóbban (Görögo.) vagy jobb több pénzért (ezt el sem kezdem sorolni). Na de mit ér két ember szava kb 20 ember ellenében (egymilliárd légy nem tévedhet!).
Szóval az egyik reggel becuccoltunk a kocsiba, és irány dél. Pontos útirány nélkül, csak egy térképes útikönyvvel felfegyverkezve. Két napig voltunk lent. Aztán usgyi vissza Isztriára.
Nem értettük mit esznek Dalmácián az emberek. Drága, kopár és lehúzós. Míg Isztria tele van gyönyörű, fás, sziklás strandokkal, addig délen kényelmetlen kavicsokon aszalódtunk a napon. Hűsítő árnyék kizárva, de a tömeg garantált. És mivel nem sziklás a part, a vízi élővilág is szegényesebb. És nem csak a vízben, de a parton is hasonló a helyzet. A legfőbb látványosság az volt, ahogy az egyébként kopár hegyeken megmaradt kevés növény égett nagy füsttel Split környékén. Elismerem tényleg látványos volt, ahogy repülőkkel oltják a hegyet, de azért mégsem egy Disney World.

ég a napmelegtől a kopár sík szarja

Az árak: minden jóval drábgább, mint az Isztrián. Nemcsak a boltokban, de a piacokon is. Az útikönyvünk szerint a piacon éri meg igazán vásárolni, mert ott termelői áron lehet friss gyümölcsöt beszerezni. Hát annál drágább vásárlásunk nem volt, mint amikor egy útonálló zöldséges bánál vettünk dinnyét.

gyümi terrorista

Másik lehangoló dolog a tenger. Ha nem egy szigetre megy el az ember, akkor olyan kilátás nyílik a végtelen tengerre, hogy semmilyen. Minimum 2-3 sziget takarja el a kilátást, és fogja meg a partokról beömlő szennyvizet. Ajánlott minden fürdés után nemcsak a sót, de az egyebet is lemosni. (És visszavezetni a tengerbe.) Ennyi erővel a Balatonhoz is le lehet menni, az még szerencsére tiszta.

ez most a tenger vagy a balcsi?

Azt már szinte meg sem merem említeni, hogy míg Isztriára pár óra alatt leérni, addig a lenti részekhez egy egész napot fel kell áldozni az egyébként is mindig gyorsan fogyó szabadságból. Aztán még egyet hazafelé.

Egyszóval DalmácijaNO, IsztriJAAA!

Múlt hétvégén Annamarival úgy döntöttünk, mivel még volt felhasználatlan üdülési csekkünk, hogy kipróbálunk egy wellness szállodát. Soha nem voltunk még csak hasonlóban sem, ezért kíváncsian vártuk milyen lesz az a röpke két és fél nap. Utólag belegondolva engem megkavarhatott a wellness és a fitnesz szavak hasonlósága, mivel valami sportos, de azért pihentető és kellemes időtöltésnek képzeltem. Akkor kezdtem érezni, hogy ez nincs teljesen így, amikor fél nap után csak két zabáláson, és egy nagy alváson voltunk túl. A vendégekre sem lehetett ráfogni, hogy marha nagy sportbolondok, a vacsihoz kb annyi cigi és alkohol fogyott, mint egy normál Dallas epizódban.
Sebaj, gondoltuk, ez még nem olyan rossz. Mi ezért igyekeztünk sporik lenni, és bringáztunk, uszogattunk, szóval mozogtunk rendesen. Aztán az utolsó este lementünk a strandra inni egy fröccsöt (ha már ez kötelező program a wellnessben), de csak egy nyitott büfét találtunk. Amiről kiderült, hogy nincs is nyitva, csak a tulaj és a barátai hallgattak zenét poharazgatás közben. Szerencsére (vagy sajnos) nagyon kedvesek voltak, még fizetni sem hagytak minket. Ráadásul amikor kiderült, hogy a tulajt is Szabolcsnak hívják, és Annamari a barátnője, akivel nagyjából 5 éve vannak együtt, akkor sajnos mindenki olyan lelkes lett, hogy elmenekülni sem tudtunk. Igaz nem is nagyon próbáltunk.
Na és most jött a wellness igazi hátulütője, amikor a szálloda hajnal 10-kor kirakott minket az utcára. Senkinek sem kívánom azt a bambulást, amit a strandon adtunk elő délutánig. Próbáltunk bringázni is, de az sem ment. Fáradtabban, és nyúzodtabban értünk haza, mint ahogy elindultunk. Senki ne menjen Wellnessbe, az maga a fertő!

Próbáltam képeket keresni, de nemcsak a fényképezőgépben, a fejemben sem maradt meg semmi használható. Azért leírom hol voltunk, mert jó szálloda, még cápa is van vacsira (komolyan).

Nagyobb térképre váltás

Érdekes, szép hely Isztambul. Ugyan már voltunk páran egy közös nyaralás alkalmával Törökországban, de Isztambul valahogy teljesen más, mint az üdülőövezetek. Valljuk be, szerencsére. Egészen európai város, ami nem véletlen, mert egy jó része Európában van, de közben nem nélkülözi a laza, mediterrános, ázsiai, arab beütést sem.
Egy isztambuli utazás kalandos marad, míg világ a világ. Kezdődött azzal, hogy a legelső plakát amit megpillantottunk a reptéren az volt, hogy “Welcome to Tripoli”. Szerencsére csak egy reklám volt, és nem valami kurd szeparatisták térítették el a repülőnket. Persze tapasztalt törökországi utazóként nem dőltem be rögtön a plakátnak, mivel a leszállás után (az Atatürk reptéren) az egy négyzetméterre eső K. Atatürkök száma rekordokat döntött. Királyoknak nem jár ennyi szobor, emlékmű, és szerintem Magyarországon is kevesebb utcát neveztek el Petőfi Sándorról, mint kint Atatürkről. Minden pénzérmén ő szerepel, és ha jól hallottam pénzfeldobásnál is azt kérdezik, hogy “Kemál, vagy írás”.
Ami a Kemálokon kívül a legfeltűnőbb volt, és aminek én a legjobban örültem, hogy itt nem voltunk akkora alkudozásokra kényszerítve, mint Alanyában. Persze ehhez az is hozzátartozott, hogy messziről lerítt rólunk, hogy turisták vagyunk, és kapásból más árat kaptunk. Két lírás kukoricát háromért adták nekünk, de szerintem még így is sokkal jobban jártunk, mintha kezdeti 50 lírás licitről nyomtuk volna le az árat. Kizárt dolog, hogy akkor ötnél lejjebb tudtunk volna menni. Másik kedvenc trükkük, hogy a cipőpucolók teljesen véletlenül az orrod előtt ejtik el a keféiket, aztán mikor kedvesen szólsz nekik esetleg fel is veszed a kefét, akkor ők baráti alapon (my friend) megtisztítják a cipődet. Egy kis pénzért.
És ha már kajáról volt szó, imádják a halakat. Külön szavuk is van rá (balik). És horgászni is szeretnek. Ezt elég érdekesen űzik, mert pl egy két szintes híd felső részéről lógatják a horgot, miközben alul éttermek vannak, és emberek sétálnak. Ez akkor tűnt föl, amikor majdnem kihalásztak minket. És hiába a tenger, telis tele nagy halakkal, valamiért a kicsikre (is) buknak. A lenti képen esküszöm egy hal van pirossal bekarikázva. Ezeket aztán kenyérbe rakva meg lehet venni. Kollégám vett is egyet, azután egy órán át mindig azt hittem, hogy halpiac közelében járkálunk. Pedig nem…

Másik feltűnő dolog a hazafiasság. Török zászlók lobognak mindenhol, és nem csak ünnepnapokon. A lenti házra is kitettek egyet és ez nagyra értékelendő, mert egyébként gyönyörű  kilátásuk lett volna a Boszporuszra. Egyszer voltam a házunk közgyűlésén, ahol két forint közös költség emelésen is egymás torkának estek a lakók, egy ilyen zászló ügy miatt nálunk tuti vér folyna.

Érdekes színfoltjai a városnak a feketébe öltözött nindzsák. Nem nagyon mertem stírölni őket, nehogy levágják mindkét kezem büntetésből, de egy képet azért sikerült lopva csinálnom. A bal oldali épp szedi elő a dobócsillagjait, míg a jobb oldali engem figyel. Ne tévesszen meg titeket, hogy úgy tűnik mintha háttal ülve békésen beszélgetne, tényleg engem figyel támadásra készen.

nindzsák

Ha esetleg még ennyitől sem kaptatok kedvet, elmondanám, hogy Isztambulban, a Topkapi szerájban található Mohamed próféta lábnyoma, és szakállának több darabja. És ha ez sem elég, akkor János próféta papirusszá aszalódott jobb kezétől vagy Mózes botjától biztos megremeg a térdetek. Arra azért nem esküdnék meg, hogy tényleg ezzel választotta szét a Vörös tengert, mert úgy nézett ki mint amit maximum 1-2 éve törtek le egy bokorról, esetleg gyártottak Kínában. Talán ezért is volt tilos fényképet csinálni a teremben.
A végére pár érdekesség:

török wunderbaum

török hableány

Egy szó mint száz, Isztambul ajánlva van, különösen ha Hungária rajongók vagytok.

Az utobbi idoben az avonynak hala sikerult kozelebbrol megismernem az amerikai eletmodot. Azoknak, akik esetleg meg nem jartak arra, vagy mar reg voltak, osszefoglalom par szoban az utobbi hetek hasznos tapasztalait.
Az egesz kaland egy hosszu utazassal kezdodik. Budapestrol felszallva eloszor elrepulunk A KEK HAZ folott, majd az allatkert kovektezik, aztan jon Anglia, a nagy viz (ilyenkor kell megnezni 3 jo hosszu filmet), majd Aaaamerika.

repcsi ut

Fontosabb tudnivalok:
-Nincs ekezet. Hiannycikk…
-A fu zoldebb, a kerites kolbaszbol van. Bar altalaban nincsenek keritesek es a fuves teruleteket eloszeretettel lebetonozzak.
-Mindenki tud spanyolul. Aki nem, az kulfoldi.
-Minden ketszer akkora, mint amekkoranak lennie kene, es ebbe beletartoznak az emberek is. Persze itt is akadnak kivetelek, peldaul a kulfoldiek, friss bevandorlok es Cindy Crawford.
-A miniaturizalasban jok. De persze aztan vesznek a mini dologbol otot, mert nem eleg nagy…
-110 Voltot hasznalnak. Ami pont annyira eleg, hogy meglangyositsa a vasalot, de felmelegiteni mar keves. A minap megprobaltam kivasalni az ingemet, amiben munkaba jarok , de nem sikerult (Hoppa, remelem eszrevettetek ezt a latszolagos ellentmondast: ing – informatikus). Hiaba tologattam rajta, aztan nyomtam ra tiszta erobol, ugyanolyan gyurott maradt. Halvany emlekeimben felremlett, hogy gozzel sokkal jobban kijon a gyurodes. Nosza, ontottem is bele egy kis vizet, ami aztan annak rendje es modja szerint ki is folyt a vasalo talpan. Aznap poloban mentem dolgozni, a kivasalt inget meg kiraktam szaradni.
* bocsanatkero kiegeszites: masnap rajottem, hogy nem max-ra volt feltekerve a vasalo. Jott is belole a goz, mint baratbol az alleluja. Bocs vasalo.
-Nemzeti eledeluk a mcdonalds (burger king, dunkin donuts). Meg a mexikoi, kinai, japan, olasz, csak 3x nagyobb adagokban. Souporsalad akkor is van, ha nem kersz.
-Gym. HD tv-vel minden szer elott. Tapasztalataim szerint a legjobb Spongyabob Kockanadragra futni. Reggel 6-tol, a 42-es csatornan.
-Fontos a kornyezetvedelem. Ez az uj divat! De szerintem nem tart soka, mert kenyelmetlen. Ki a fene akar egy ket literes benzinest, ha van ugyanaz 6 literesben, busz meretben is.
-Kulteri szobrok erdekesek.

szobor

Legjobb helyek, ahova el kell latogatni New York kornyeken:
-Rye-ba soha! Itt van az Avony kozpont. Aki ide eljut, annak dolgoznia kell.
-Bill. Ingyen szallas! Es ingyen pite. Egy pite egy seggre pacsi. Ezt eskuszom csak utolag tudtam meg!
-Central Park. Vessetek a mokusok ele!
-Szabadsag szobor.

En es a szabadsag szobor. Az a kis tuske kozepen a szobor!

Kb ennyi. Jo utat mindenkinek.

Well, you know, hol is kezdjem. Ma délután egy kis szerencsével és leleményeséggel olyan dolgot értem el, amibe a mai nagy magyar politikusoknak is bele szokott törni a bicskája. A broadway környékén kószálva belefutottunk az aktuális amerikai elnökbe, és pár szót sikerült is váltanom vele. Ha hiszitek ha nem, a családjával épp egy színházba készült bemenni. Nem volt egyszerű a sok biztonsági embert meggyőzni, hogy Obama egyik féltestvére vagyok, de hibátlan bronxi akcentusom, kitűrt pólóm, oldalra fordított baseballsapkám és térdnél hordott gatyám meggyőzte őket. Kifizetődött a sok szolizás is…
Nagyot dumáltunk, jó fej ez a feka. Arról nyilván fogalma sem volt, hogy hol van Magyarország, de legalább Európáról hallott. Közvetlenül az óceán után van, ha a jó óceánon kezdünk el átkelni. A gazdasági válság is szóba került, de nem aggódott, mert most jól áll anyagilag, és még stabilnak tűnik az állása. Egyébként üdvözöl minden bradát.
Ha esetleg nem hisztek nekem, ez a kép a CNN oldaláról lett lementve.

Barack