Egész váratlan dolog történt velem mostanában. Becses nejem elment vásárolni magának egy futócipőt, de nekem sikerült vennie egyet. Általában fordítva szokott működni a dolog, magának mindig talál valami a boltokban. Sebaj, örömmel fogadtam a lábbelit, a régi már úgyis eléggé viseltes volt.
Új cipő jól cipöl
Úgy hozta a sors, hogy éppen Angliában tudtam először kipróbálni. Az első tesztet, teszteket sikeres vette, könnyű, kényelmes és gyors is (bár ez picit furcsa számomra, főleg ha a futási sebességemet is fegyelembe vesszük). Ellenben Anglia. Vannak ott furcsa dolgok….
Nyilván a balos közlekedés volt a legfurább, főleg hogy utána itthon sem tudtam eldönteni egy rövid ideig, hogy mi merről fog jönni.
Nem szeretik a bankkártyát. Taxit próbáltunk szerezni, és nagyon korrekten a telefonba bemondta a 60 fontos árat, majd amikor szóltunk, hogy kártyával tudunk csak fizetni, az hirtelen 80 fontra ugrott. És már telefonon sem lehetett rendelni többé, csak interneten.
Van egy hideg és egy meleg vízcsap a mosdókagyló fölött. Nem keveri össze a két vizet, hanem egyszerre folyathatsz egy forró, és egy hideg vízsugarat. Állítólag ez ott hagyomány, erre büszkék is (bár szerencsére már kezd kikopni).
Kétszer egy hetet voltam, és 1 nap kivételével végig sütött a nap. Ők meg ködösnek, esősnek marketingelik a hazájukat. Lehet nem akarnak több turistát.
Teljesen ehető a kajákuk. Lehet csak azért volt ez meglepő számomra, mert én az Asterixen nevelkedve langyos sört és kis adag mentás vadkant vártam, ehhez képest finom és változatos volt a menü a céges menzán (és az éttermekben is).
Helyi sörük a Carlsberg. Na jó, ez csak Northamptonra – ahol voltam – igaz, ahol a Carlsbergnek van egy gyára. Ezen kívül sok kisebb sörfőzdéjük is van, ahol általában az én ízlésemnek megfelelő lágyabb söröket érlelnek.
Mára ennyi, sziasztok.
Annamari nemrég meggyőzött, hogy menjünk el egy gyerekes wellness hotelba hosszú hétvégére. Nem volt könnyű, de ügyesen csinálta. Teljesen spontán megkérdezte, hogy mennyibe került a decemberi síelésem, majd megemlítette, hogy ő egy ilyen hosszú hétvégét szeretne . A hotelról előzetesen sok jót meséltek, a szálloda kifejezetten a gyerekesek igényeihez van igazítva, a kölkökön kívül szinte semmit nem kell vinni, mindent tudnak adni – etetőszék, babafigyelő, rácsos ágy, babakocsi, partedli, játszóház, még két játszóház, gyerek programok, locsi-pocsi uszoda. Ehhez képest három órán át pakoltunk itthon a nélkülözhetetlen cuccainkat, de ez már a mi balgaságunk. A szálloda ígérete szerint a megfáradt szülő ott is hagyhatja az oviban (játszóház) a kölköt, vigyáznak rá, és közben elmehet szaunázni, kondizni, úszni, vagy egyszerűen csak aludni. Elég pihentetőnek hangzik.
És akkor a valóság: Ez nagyon durva!!! Mintha beköltöznél négy napra egy játszóházba, ahol a csoki is ingyenes! A gyereknek persze ez maga a paradicsom. Akárhova bemehet, mindenhol játékok várják, mindenhol program van. Ettől meggajdulnak, egész nap pörögnek, rohangálnak fel-alá. A nagy sem olyan nagy még, hogy tök egyedül ott lehessen hagyni bárhol, a kicsi meg túl kicsi, őt még nem is vállalják. Ezért aztán mind a ketten tök elfoglaltak vagyunk, rohangálunk a gyerekek után, a pihenő részleget nem is láttuk. A reggeli és a vacsi svédasztalos, ingyenes sütivel, alig lehet kordában tartani őket. Este is alig bírnak megnyugodni, a kisebbik sokkal rosszabbul alszik, mint otthon, lehet a sok élmény, sok inger felébreszti, emiatt mi sem alszunk.
Egyébként nem csodálom, hogy a szálloda a családosokra specializálódott. Ahova a gyerekesek beteszik a lábukat, oda más már úgysem mehet pihenni. Itt is sajnálattal néztük azt a néhány osztrák nyugdíjast, aki félrenézhette a katalógust, és a millió gyerek keltette hangzavarban próbáltak vacsorázni. Azt a hangerőt még az is rosszul viseli, akinek gyereke van.
Egy szóval jól gondolja meg mindenki, hogy el akar-e menni egy ilyen helyre. Kis gyerekkel pihenni semmiképpen nem fog, mi is inkább az anyóswellnessbe megyünk legközelebb. Egy szóval mindenhol jó, de a legjobb otthon, legalább egy felöltözésre a játszóházaktól.
Ez ment egész nap. Leghitelesebb a videót végtelenítve nézni…
Talán ti is észrevettétek, hogy az autópályák melletti kerítésnek az oszlopain elég gyakran látni madarakat ücsörögni, amiket egy laikus, mint én, simán sasnak néz. Persze gondoltam, hogy nem az, mert a sas állítólag nem túl gyakori madár, míg ezekből a “sasokból” megszámlálhatatlanul sok üldögél a karókon. Most hétvégén meglátogattuk anyósékat az ország túlfelén, és unaloműzésből mégis megpróbáltam számszerűsíteni őket. A nagyjából 220 km alatt összvissz 47-et sikerült megszámolnom, ebből 3 épp repült, 7 a bal oldalon, a szemközti sáv kerítésén ült, míg a maradék 37 a jobb oldalon. Persze könnyen lehet, hogy nem vettem észre pár madárkát, mert közben igyekeztem a családot is épségben célba juttatni.
Próbáltam utána olvasni, és ha minden igaz, ezek nagyja egerészölyv, a 2012-es év madara! Persze könnyen előfordulhat, hogy nem az, mert ezek az ölyvek, sasok, vércsék elég hasonlóan néznek ki. Lásd ezeket a képeket. Szerintem mind ugyanolyan.
Madárka. Esküszöm.
Ornitológus legyen a talpán, aki a kép alapján kitalálja, hogy milyen állat van rajta. Pedig ez lett a legjobban sikerült fénykép, a második legjobban sikerültön már nem látható madár . Mentségünkre szóljon, hogy 130-nál nem egyszerű képeket csinálni, amit egyébként nem is én készítettem (hátha egy rendőr is olvassa a blogom).
Mostanában sokszor halljuk azt a panaszt, hogy Magyarországot elkerüli a külföldi tőke, és hogy itt nem hajlandó senki az értékünknek megfelelő mértékben beruházni. Ez aljas rágalom. Nemrégiben fedeztem fel, hogy a nagy amerikai életbiztosító felvásárolt a környékünkön egy szép házat, hogy hírnevéhez, és hazánk gazdasági jelentőségéhez méltóan reprezentálhassa magát. Íme.
Nyaralás alatt elvetődtem Kisörspusztára is, ami egy nagyjából 10-15 házból álló falutelepülés hely. Csak egy homok borítású utca van, de annak sincs neve, a házakat számok alapján lehet beazonosítani (ha jól rémlik, Kisörspuszta 12. simán csak egy hippizöld alapon színesre pingált lakókocsi). A hippizöld nem véletlen, talán Magyarországon az ezer főre vetített hippik száma itt lehet a legmagasabb.
Kisörspuszta esetleg két dologról lehet(ne) híres. Az egyik a hófehér homokos partú bányatava, amihez egy palló nélküli híd vezet. Érdekes volt látni, ahogy ezen hídszerkezeten egy kisgyerekes család átkelt.
Lakókocsi, híd
A másik a nemrégiben szépen felújított harangláb. A renoválás még a helyi konditeremre is kiterjedt, ami egy fekvenyomópadból áll, rúdként pedig egy féltengely funkcionál. Természetesen azonnal kipróbáltam, és megdöntöttem a helyi női rekordot, ami 60 (hatvan) kinyomás. Nem értem miért, de a helyiek csak a női rekordot árulták el nekem, holott látták a kidolgozott felsőtestem. Na mindegy, alább egy kis videó a csúcsról, győzzétek számolni.
Nem ez volt az első alkalom, hogy sikerült eljutnom Barcelonába, viszont most volt először kifejezetten a város a célpontunk. Nagyobb élmény ott lakni, és úgy bejárni, mint pár órára beugrani a tengerparti nyaralás közben. Mivel már közületek is jó páran voltak ott, nem is annyira a várost írnám le, inkább csak tanácsokat adnék/osztanám az észt, hogy mit nem érdemes kihagyni, mire kell figyelni.
Barcelona, nemzetközi repülőtér, érkező járatok
Utazás/közlekedés:
Az első, és legfontosabb az utazás. Ugyan a Pestről Costa Bravaig tartó 27 órás buszútnak is megvan a maga varázsa, de azért a repülő kényelmesebb, és gyorsabb. Különösen, hogy a fapadosok is a fő repteret használják, nem valahol Madrid és Barcelona közt félúton dobják ki az embert. A reptérről bejutni pofonegyszerű, csak fel kell szállni a 46-os buszra, ami bevisz a központig. Ott kötelezővé tenném az 3/4/X napos BKV bérlet megvásárlását. Nemcsak olcsó, de a baromi jó hálózatnak köszönhetően bárhova el lehet jutni pillanatok alatt. Metró is megy mindenhova, de busz ajánlott, abból többet látni. Apropó busz. Érdemes integetni, vagy igen morcosan nézni a közeledő buszra, különben nem áll meg. És ha megáll, az sem jelenti biztosan, hogy enged felszállni. Minket egy olyan buszra nem engedet fel a pilóta (hogy dögöljön meg!), amiről előtte leszállt egy babakocsis nőci, és a végében még jól látható állóhelyek voltak. Szerinte sokan voltak rajta… Szerencsére sűrűn járnak, általában nem kell sokat várni a következőre.
Na jó, tegyük fel, hogy feljutottunk egy buszra, akkor mit nézzünk meg?
- Güell park. Szép, Gaudis, muszáj megnézni.
- Tibidabo hegy. Remek kilátás a városra. A hegytetőre sikló visz fel, és van fönt ovis vidámpark.
- Tengerpart. Hosszú, homokos, rengeteg kajáldával. Bementünk volna a vízbe is, ha nem lett volna hideg.
- Rambla és a kis utcák körülötte. Nagyon hangulatosak a kis utcák (Raval, Barri Gòtic). A Rambla főleg este, és a hétvégén ajánlott, akkor van ott a legtöbb túrista és bohóc.
- Montjuïc hegy. Kilátás, béna vár, olimpiai park.
- Az nagy park a Barcelonatahoz közel, ahol a parlament is van, de a nevét nem tudom. Van benne hippi, mamut, aranyozott szobor és csónakázó tó.
- Sagrada Família, a világ egyik leghíresebb építkezése. 15 éve láttam utoljára, azóta haladtak is, de még a tervek szerint is 15 év van hátra. Amiből ha csak egy keveset csúsznak, az is plusz 5 év. Ha csak emiatt mennétek, akkor 2040 előtt ne foglaljatok szállást. Biztos ami biztos…
- Múzeumok, mint például a Miró, Picasso. Nagyon viccesek, hogy ilyen béna krix-kraxokért ennyi ember rajong. A boltok redőnyén lévő graffitik százszor szebbek.
Melyik a szebb???
Szállás/kaja:
Jó a belváros. Hangulatos, és nem kell sokat gyalogolni. Reggelit ne kérjetek a szálláshoz, kis kávézókban olcsóbban és kiadósabban meg lehet reggeleizni. És rengeteg van belőlük. Az ebéd/vacsi érdekes dolog. Ha szerettek este 8 után enni, akkor nem lesz gond. Viszont egy csomó étterem bezár du 4 és 8 között, amikor minden normális ember vacsizna. A legtúristásabb helyeken azért lehet találni pár nyitott helyet.
Kilátásunk a 7. emeletről
Tippek utazáshoz állapotos nővel (Ez a rész külön Pistinek készült)
Legfontosabb a kaja. Mindig legyen nálad valami harapnivaló, bármikor éhesek lehetnek. Az alma, gyümi nem étel, kb 15 percig van hatása, a keksz sokkal tovább tart, akár 45 perced is marad éttermet találni, ahol már rendesen ehet. Az étteremben lasagnet nem rendelhet, abből mindenhol pofátlanul kis adagokat adnak. Valami kiadósabb kell. Érdemes magadnak olyat kérni, amit ő nem szeret, így te is jól lakhatsz :).
Innivaló, víz is legyen, de ez annyira természetes, hogy talán megemlíteni is felesleges. Viszont ha isznak, akkor pisilni is fognak (főleg, hogy a hely is kevesebb a pociban)! Érdemes indulás előtt megtervezni, hogy hol lesz wc. Csak olyan helyre szabad menni, ahol a közelben van. Egyébként is rövidebb programokat kell csinálni, nem fognak lelkesen átgyalogolni a városon. Alapvetően ez érthető is.
Kényelmes cipőt, sport cipőt kell hozatni velük minden áron, vagy magad csempészd be a csomagjukba. Hiába nem szép szerintük, egyrészt szép, másrészt praktikusabb. Hasznos még a sörálló és folyadékálló gatya. Ez neked is fontos lehet, mert nagyobb valószínüséggel öntik rád a dolgokat, mint magukra.
Utcai wc a Ramblán, a legvégső esetre
Pár örök kérdés a végére. Akinek van válasza, ötlete, megoszthatja velem.
- Miért nincs wc kefe a szállodákban? Félnek, hogy lenyúlják ezt is a vendégek, mint pipere cuccokat?
- Miért csinálnak hálózsákot az ágyból? Mindig úgy betűrik a paplant, hogy kiszabadítani is alig lehet.
- Mért mindig az ül a repülőn az ablak mellé, aki aludni vagy olvasni akar?