Ugyan a távkioldó még nem érkezett meg, de az idő nem csak várakozással telik, hanem elmélkedéssel is. Ugyanis meg kell tervezni a Pi-hez barkácsolandó áramkört, és meg is kéne rendelni hozzá az alkatrészeket, hogy amikor a kábel megérkezik, rögtön neki is lehessen esni.
Az első dolog, amit a Pi-ről hallottam, hogy nem tud nagy áramot leadni a GPIO kimenetein, ezért mindenképpen javallott egy tranzisztort vagy relét bekötni a Pi és a kamera közé. Ha drága vagy féltett eszközökről van szó, akkor pedig az optokapcsoló szinte kikerülhetetlen. Ez egy olyan fénnyel működő kapcsoló, amiben a vezérlő és a vezérelt áramkör teljesen el van szigetelve egymástól, csak fény tartja a kapcsolatot közöttük, így ha egy teljesen amatőr lúzer (pl. én) rövidzárlatot okoz az egyik eszközben, az a másikban semmilyen kárt nem fog okozni. Különösen akkor, hogy a kamera aksija 7,7 Voltos, míg a Pi GPIO kimenetei 3,3 Voltosak és simán gallyra vágnák egymást. (Láthatjátok, ezeket is mérnökök tervezték, semmi sem kompatibilis semmivel.)
Szóval akkor mit tervezzek? Egy (vagyis inkább két) ilyet:

Az apróbb nehézséget csak az jelenti, hogy ILQ74-et (az optokapcsolót) nem nagyon láttam a hobbi elektronika boltban, és a feszültségértékek is mások az én esetemben, ebből következően más méretű ellenállásokat kéne beszerelnem, amihez meg értenem kéne az egészet, hogy ki tudjam számolni a mittudoménmit.
A másik fontos dolog, amit ki kellett deríteni, hogy a távkioldó zsinórjai közül melyeket kell összekötni, hogy a gép exponáljon. Ehhez itt találtam hasznos infókat: http://www.hiviz.com/kits/instructions/rsr_inst.htm.

Kéket a kékkel, a piros meg csak piros.
Úgy érzem, jöhet már az a kábel…

Ez egy hosszabb barkács sorozat első bejegyzése lesz.
Már egy ideje töröm a fejem, hogy a NAS-ként hibátlanul működő Pi-met mire lehetne még használni. Nyilván valamit vezérelni kéne vele. Például a konvektort – jó lenne, de analóg eszköz, nehezen vezérelhető, ráadásul a gáz nem játék. Porszívó – ennek semmi értelme. Tv – abban már van egy komplett számítógép, nem kell bele még egy. Fényképezőgép – hmmm, ez nem is hangzik butaságnak.
A net elég régóta tele van baromi jó time lapse-es videókkal, amikhez hasonlókat én is tudnék csinálni, ha számítógéphez köthetném a kamerámat (és megtanulnék fotózni). Ezek a videók úgy készülnek, hogy egyszerűen X másodpercenként exponálnak egyet egy fényképezőgéppel, aztán a keletkező sok száz jó minőségű fényképet összefűzik egy ilyen filmmé.

The Mountain from TSO Photography on Vimeo.

Alapból egy fényképezőgép számítógéphez csatlakoztatásának két módja van. Az első, hogy veszünk egy sima USB kábelt, letöltjük a gyártó oldaláról a szoftvert, amivel irányítani lehet a kamerát, és elkezdjük használni. Nálam ez sajnos két okból nem ment. Egyrészt a D3100-as gépemhez a Nikon hivatalosan nem ad ilyen szoftvert (azt a drágább modellekhez tartogatja), másrészt amit ad, az nem kedveli a linuxot, márpedig a Pi-n linux fut. Persze találtam ingyenes linuxos programot (a gphoto-t), ami úgy-ahogy működött is. Ennek az egyik hibája az (bár ez inkább a Nikon-é), hogy a hátsó kijelző állandóan világít, ami borzasztóan meríti az aksit és komolyan leszűkíti a használhatóságát. A másik, hogy a program és a kamera csak egyszer volt hajlandó beszélni egymással, utána csak egy bekapcs-kikapcs kör után voltak képesek újra szóba állni. Azt már épp csak megemlítem, hogy a sebességgel is voltak gondok, jó pár (néha majd 10) másodpercbe telt, mire a program elindulása után elkészült ez első kép. Az örök optimisták ebből a mondatból biztos leszűrték, hogy azért ez a megközelítés is működött, tudtam képeket csinálni.
A másik lehetőség a kamera irányítására, hogy a Pi Gpio portjait használom a távkioldó kábelének vezérlésére. Ez bonyin hangzik, de csak annyit jelent, hogy a Pi-n keresztül vezérlek egy kapcsolót, amit ha zárok, akkor az a távvezérlő két vezetékét összeérinti, és a Nikon-om azon nyomban exponál egyet. Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy baromi gyors. Amint a két vezeték összeér, készül is a kép. Hátránya talán csak annyi, hogy nem lehet semmit sem állítani szoftveresen (blende, exp idő, ingyon-bingyom, …), és hogy barkácsolni kell hozzá. Bár én ez utóbbit most előnynek fogom fel :-).
A projekt második lépése (az első a kigondolás) a D3100-hez való spéci MC-DC2-es távkioldó kábel megrendelése volt. Eredeti ára olyan 35 dolcsi körül van, de a vaterán találtam 1000 ft-ért, sok hetes szállítással.
És most? És most várok…