“Aszfalttalan csendpagony,
Angyaltalan seggvakond”Halász Judit Néni
Vincének hála manapság sokat hallgatjuk ezt a számot, és minél többször hallom, annál biztosabb vagyok benne, hogy tényleg ezt énekli Halász Judit néni. Akinek esetleg jobb ötlete van, az nosza rajta ossza meg velem. (A neten nem ér utána olvasni, én sem tettem.)
Vince szabadidejében (ami valljuk meg elég sok) nagyon szívesen rajzolgat. Eleddig főleg vonalakat, pöttyöket, tojásokat, krikszkrakszokat színezett a papírra, minden firkantás után megkérdezve, hogy “Mi ez?”. A következő lépcsőfok a fejlődésében az volt, amikor megkért minket, hogy rajzoljunk neki kukurikút, és amikor megkérdeztük, hogy ki csinálta, akkor büszkén válaszolta, hogy “Én!”. Az utóbbi időben azonban a saját kis ákombákomjai kezdenek egyre felismerhetőbb formákat ölteni, és az eddigi csúcspont ma jött el, amikor lerajzolt engem. Remek témaválasztás!
Úgy érzem tőlem ebben a témakörben új dolgot már nem tanulhat. Mostantól én lesek…
Frissítés: Egyszer már kockafejűként is lerajzolt. 
Sajnos egy kisebb betegségből kifolyólag (szó szerint, egyes dolgok a kelleténél hamarabb folytak ki a seggemen) nem lehettem ott, amikor eme műremek megszületett, de most hétfőn volt alkalmam megcsodálni. Szemet gyönyörködtetően szép, mértanilag tökéletes kockatest, ami a földben félig eltűnve is képes a tekintetet magához vonzani. Színében is harmonizál a mögötte elterülő fallal, kerítéssel, így alkotva kerek egészet. Hasznosságához sem férhet kétség, lakógyűlésekhez kimondottan ideális.
Ha esetleg úgy érzed neked is kell ilyen, hát tessék. Ha viszont pont ez kellene, akkor el kell áruljam, megszerzése lehetetlen. Három fadarabbal van a földhöz rögzítve, ami láthatatlan kötéllel kapcsolódik az alkotáshoz.
