Tavaly télen próbáltuk meg először élelemmel ellátni szegény kis madarakat a hidegben. Nem volt nagyon nagy siker, egész májusig egy kósza veréb se szállt felénk. Bezzeg itt Csillaghegyen! A házzal együtt vett etetőbe téve a magokat, már másnap reggel óriási bulit csaptak a cinkék. Egész nagy csapat verődött össze, 5-6 madárka csipegette a cinkegombócot (az a golyó a tetőn), és a szotyit. A többi magot (árpa, köles, búza) nem csípik annyira, csak a szotyira hajtanak rá. Kiválogatják a többi mag közül, felrepülnek vele egy ágra, és csőrükkel feltörve a héját, kiszedik belőle a finom belsejét. A szilvafa alatt már egész nagy kupac szotyi héj van szétköpködve, pont mint egy futballmeccsen. Az etető környékén eltöltött idejük is egyenes arányban van a szotyi mennyiségével.

Míg a belvárosban egy adag mag elég volt egész télre, itt 2-3 naponta kell utántöltenem az etetőt. Ezek a dögök ki akarnak enni a vagyonomból!

November végén írtam, hogy kitettünk az ablakunkba egy kis palackban magokat a madaraknak. Páran mondták, hogy ne várjunk gyors sikereket, időbe telik míg a madarak odaszoknak. Lehet az is hozzájárult, hogy az idei tél elmaradt, de összesen csak 1 (azaz egy) darab madárkát láttunk az elmúlt majdnem fél évben. Már kezdtem azon gondolkozni, hogy leveszem a palackot, amikor állandó vendégünk lett egy kis cinke személyében. Rendszeresen megjelenik pár másodpercre, kikap néhány magot, és repül is tovább. Állítólag a fiókáinak gyűjtöget. Ezt mondjuk nem ő mondta, hanem valaki, akinek elhisszük.

A széncinege nem veszélyeztetett, de Magyarországon védett madár, és 25 ezer forint az eszmei értéke. De aki a mienket bántja, azt szétverem!