Tag Archives: kert

Dísztök

Dísztök, avagy részleges helyreigazítás.
Legutóbbi bejegyzésemben állítólag enyhén lenézően írtam a kertünkben termett zöldségek méretéről. Ezt egyrészt tagadom, másrészt mivel a kedves főkertész egy tököt erőteljesen markolászva tette ezt szóvá, beismerem. És az a markolászott tök nem akármilyen tök volt! Arról már csak elismerően, szuperlatívuszokban lehet írni. Termetes, csinos, kemény, az alsó nagy golyóból kinyúló hosszú csáppal rendelkező szépség, a ház dísze. Minden házas, gyerekekkel otthon lévő feleség ilyenről álmodik!
És itt egy kép a kertünkben termett valami izéről, amit megkért Annamari, hogy tegyem ki a zsebire.

Dísztökök dísztöke
Dísztökök dísztöke

Cukkini a kertből

Pont egy éve költöztünk ki a belvárosból a kertes házunkba. És egy kert mire való? Igen, arra, hogy ízletes, nem agyon permetezett zöldségeket termesszünk. Meg persze arra, hogy a hisztiző gyereket kitegyük lenyugodni, de most nem erről akarok írni.
Annamari a költözés után az elsők között határozta meg a kiskert helyét a nagy kertben. Ősszel, télen sokat gondolkozott, hogy milyen növényeknek felel meg legjobban a helyi klíma, és miket kívánunk meg majd jövő nyáron, miből csinálnánk majd egy finom főzeléket, salátát. Így lett paradicsomunk, tökünk, eprünk, cukkinink. A paradicsomot sajnos nem tudtam lefényképezni, mert Aurél még azelőtt leszedte az érdekes zöld golyókákat, hogy azok bepirosodtak volna. A tököt egyszer sikerült nekem a fűnyíróval kis híján likvidálni, mivel az a fűbe lett ültetve, jelöletlenül, ráadásul a kis tök a gaztól egy informatikus számára megkülönböztethetetlen. Az eper egész ehető lett, habár nem túl nagy szemek értek. Na de a cukkini! Annak a csodájára jártak a gazdák. Csak hét ökrös szekérrel (traktorral) tudtuk elvontatni, miközben az állatok is tátott szájjal nézték a monstrumot. Álló hétig falatoztunk belőle, és még a végén a jószágnak is maradt belőle. Jövőre mást nem is ültetünk.

cukkini
Viszont tuti bio

Füvészkert – Bolognai spagetti

Legutolsó füvészkertes írásomat tényleg az utolsónak gondoltam. Petrit, az egyetlen valamire való és valahogy kinéző növénykét levesbe dobtuk, oregánó szinte nem is volt, és a kevéske citromfű sem tűnt használhatónak. De tévedtem. A további szorgos locsolások gyümölcse beérett, és a felhizlalt Origami elérve vágósúlyát életét adta egy bolognai spagettiért. Éljen az önfeláldozása!

Szószban úszva
Lefejezve

Melissa végérvényesen egyedül maradt és mindaddig egyedül is lesz, amíg nem tud nekem valaki mondani egy használható citromfüves receptet. El nem tudom képzelni mibe teszik – mojitóba sajnos menta kell.

Mindeközben Melissa, a citromfa

Füvészkert – végállomás

Itt a vége, fuss el véle.
A virágokhoz adott használati utasítás szerint kb. 3 hónap alatt fejlődnek ki a növénykék. A három hónap letelt, és mindegyik növény elérte felnőtt méretét. A már korábban is említett hibákat nem sikerült teljesen kinőniük, így Origami elég csenevész maradt (már biztos, hogy nem ültettem elég mélyre), Melissaék pedig nagyon szépek és erősek, de csak hárman vannak (kimostam az elültetett szemeket). Egyedüliként Petri néz ki és szaglik szuperül, de azért versenyre vele se neveznék be.

Utolsó közös fénykép, immár otthon
Petri darabokban
Megy a levesbe

Most fog következni a puding próbája, az evés. Petrike már vígan rotyog a levesben. Éljen soká!

Füvészkert – második hónap

Eltelt két hónap, és a növényekhez adott használati utasítás alapján lassan akár szüretelni is lehetne. Jól lakni viszont nem tudnánk velük. Petri dús, gyönyörű, már csak kicsit kell fejlődnie. Melissa dús és gyönyörű lenne, ha induláskor nem áztatom el, és nem csak három száracska éli túl a cunamit. Origami meg úgy néz ki, mint az előző helyzetjelentésnél, kb. egy hónappal ezelőtt. Locsolásánál vigyázni kell, mert ha a víz közvetlenül a leveleket éri, akkor elterül a földön, és soha többet nem lehet egyenesbe tenni.

Balra dőlnek, mert arra van az ablak, onnan jön a fény. Napraforgók…