Egy hosszabb pihenő után tegnap vettem a bátoságot, és újra lenéztem a keddi focira. A bal bokám ugyan még egy hangyányit be van dagadva, de már hetek óta nem fáj, és kocogni is tudtam vele párszor minden probléma nélkül. Jól éreztem, a bokámmal nem is volt gond. Most a nagylábujjaim körmei estek le . Az első 20 perc után éreztem, hogy a jobb oldali köröm már félbetört (azért lőttem gólt így is), a meglepi számomra mégis a bal láb volt. Az csak otthon tűnt fel, hogy az is eltört, és picit vérzik is. A sok foci miatt már eleve rossz állapotban voltak, örülök, hogy legalább eddig bírták. Azért jövő héten is mennék, ha lesz hely a focin .
Tanulság, hogy 35 fölött már esik szét az ember…
Megjött a jó idő, kirajzottak a biciklisek az aszfaltra, a kajakosok pedig a Dunára. Idei első evezésünk alkalmával dupla öböl kört teljesítettünk Pistivel. Sajnálhatják az elutazók, kimaradók, mert ugyan nem volt 20 fok, de kellemesen karcolt a nap. Reméljük hamarosan félmeztelenül is lehet már nyomni. Nagy csata volt a “nem szólok előre, de a híd volt a cél” versenyünkben is, ahol végül igazságos eredmény született. Kettőt nyert Pisti, kettőt én, és lett egy döntetlen is.
Mivel nem csak számomra nagy jelentőségű ez a nap, hanem bizony Valentin nap is ma van, engedjétek meg, hogy egy igazi informatikus költeménnyel köszöntselek Titeket. A vers címe “Purge Static Webe Data”, és én írtam perl-ben. (Ajnálom figyelmetekbe a gyönyörűen kidolgozott jambikus verslábakat!)
#!/usr/bin/perl
use strict;
use Getopt::Long;
use File::Temp qw/ tempfile tempdir /;
use DBI;
use Crypt::TripleDES;
use MIME::Base64;
use LWP::UserAgent;
use File::Path 'rmtree';
use MIME::Lite;
use Net::Domain qw(hostname hostfqdn hostdomain);
my $PASSPHRASE = "HajraHonved";
my $CURRENT_CMP = -1;
my $market = '';
my @email_to = ();
my $filetosave = '';
my $configfile = '';
my @argv_copy = @ARGV;
GetOptions ("email=s" => \@email_to,
"help|?" => \$help,
"save=s" => \$filetosave,
"keepdays=i" => \$keeplastxdays,
"keepcampaigns=i" => \$keeplastxcamp,
"ebrochurefolder=s" => \$ebrochurefolder,
"logfile=s" => \$logfile,
"gomezzones=s" => \$gomezzones,
"emailfrom=s" => \$email_from,
"smtp=s" => \$email_smtp,
"marketconnectionurl=s" => \$marketconnectionurl,
"deletefiles" => \$deletefiles,
"configfile=s" => \$configfile
)
or printusage();
printlog("script started: " . localtime() . "\n");
openemaillogfile();readconfigfile();
my $efoldpattern = $ebrochurefolder;
$efoldpattern =~ s/MARKET/\*/g;
$efoldpattern =~ s/SUITE/\*Suite/g;
printlog("searching folders in '$efoldpattern'\n");
my @ebrochurefolders = glob($efoldpattern);
printlog("skipped dirs: $skipped, processed dirs: $olddir\n");
printlog("script ended normally: " . localtime() . "\n");
if ($#email_to >= 0)
{
printlog("sending email(s)\n");
closeemaillogfile();
my $msg = MIME::Lite->new( From => "$email_from",
To => join(",", @email_to),
Subject =>"Log of the purge of static data from Webe (" . hostname() . ")",
Type =>'multipart/mixed' );
$msg->attach( Type => 'TEXT',
Data => "Please check attachment for purge details on '" . hostname() . "' - folder: $ebrochurefolder.\n", );
if (-e "$tempname")
{
$msg->attach( Type => 'text/plain',
Path => "$tempname",
Filename => "" . hostname() . ".txt",
Disposition => 'attachment',
);
}
$msg->send('smtp',"$email_smtp",Debug=>0);
# send via default
printlog("email(s) sent\n");
}
END{ close($logfh) if ($logfh);}
A tegnapi foci eredménye. Mielőtt hívnátok a mentőket, és készítenétek a csontfűrészt az amputáláshoz, megnyugtatnék mindenkit, hogy ma reggel már nem így nézett ki. Picit jobb, picit kisebb, és simán rá bírok állni. Bár még nem hajlik úgy, mint egy napja, de remélem gyorsan meggyógyul. Viszont a sebességem már nem a régi. Ha megfeszülök, akkor éppen tudom tartani a babakocsit tologató kismamák, és a 70 év fölöttiek tempóját.
Páran láttátok, hogy sikerült rácsos bukósisakot szereznem a legutóbbi hoki gálára. Nem vagyok egyszerű vásárló, általában jól megrágom a dolgokat, mielőtt döntök, már ha sikerül egyáltalán döntenem. Most is vagy 20 percig próbálgattam két sisakot, mivel a fejmértem pont az M-es és L-es határán volt. Aztán nagy nehezen az M-es mellett döntöttem, mert az passzentosabb volt, picit sem lötyögött a fejemen. Épp ezért volt ért meglepetésként, mikor aznap, a meccs előtt próbáltam felvenni a csomagtartóban tárolt sisakot. Már nem volt annyira passzentos, konkrétan alig fért rám. De csak felhúztam, és nem is lett volna rossz, ha két ponton nem nyomott volna kibírhatatlanul. És nem a fejem változott meg, hanem a hidegben ment egy picit össze, vagy keményedett beton szilárdságúra a bukó. Szerencsére voltak olyan kedvesek, hogy szombaton, amikor visszamentem, kicserélték L-esre, de már azzal is sikerült reprodukálnom, hogy a boltban lötyögősre állított sisak hideg hatására otthon nyomott. De ne izguljatok, ezen még van hely állítani, ez biztos jó lesz. Ha nem, a fejemet fogom hőre tágulóra cseréltetni.
Paraszt
Egyébként a Marczi skateben vásároltam, és mivel kicserélték (nem lett volna kötelező), ezért (is) ajánlom őket. Az eladó ráadásul egy John McEnroe hasonmás.
Ma, életemben immár másodszor is vért adtam, munkaidőben . A legfontosabb hozadéka a véradásnak, hogy megtudtam a pontos vércsoportomat: A+. Anyám 35 évig B- -nak mondott… (B mínuszból A plusz. Nem sok dolgot minősítettek fel mostanában ezen a környéken!)
Ja, és megkértem a nővérkéket, hogy tegyék jó mélyre a teli zacsit. És ha esetleg tavaszig nem használják fel a vérem, akkor a Mészkőember, esetleg a Tóparti futóparti előtt jól jönne nekem is.
A ma reggeli hegyi futáson komoly pofára esést sikerült volna produkálnom, ha nem lennének olyan marha jó reflexeim. Így könnyedén kimozogtam a zuhanást és a könyökömmel tompítva a hátamra érkeztem. Mindezt ott, ahol egyébként tök sík a terep és nem túl gyors a tempó, a repülőtéri részen. Kevés olyan lelkes amatőr sportoló van, aki a vérét sem sajnálja egy jó kis edzésért! Az időmön nem látszódott meg az esés, pont ugyanolyan gyengusz, mint amilyen lenni szokott. (nesztek a link: http://connect.garmin.com/activity/126576027 ) Annál inkább a hansenemen, ami picit kiszakadt .
Ez egy könyök lenne...
Annamari megjegyezte, hogy már apa vagyok, családom van, és nem kéne ész nélkül, gyorsan futnom. Gyorsan… hehe. Szerintem még soha nem látott engem futni….
Eltelt 3 hónap, és ha minden igaz, a mai mérlegelésen átlépjük a bűvös hat kilós határt. Ez duplán nagy fordulópont. Egyrészt azt mondják az okosok, hogy 3 hónapos kortól hirtelen mintha kicserélnék a babákat, abbahagyják a sírást, és mosolygós trottyantókká fejlődnek. A másik amit hallottunk, hogy 5 kiló a határ, ahol ugyanez fog történni. Ez nálunk nem jött be, biztos a nagyobb születési súly miatt, de szent meggyőződésünk, hogy Vincénél 6 kiló ez a súlyhatár. Kíváncsian várjuk milyen napunk lesz holnap. Lehet egész nap mosolyogni fog, és amikor elfárad, akkor csöndben elalszik? Talán az éhséget is csak egy halk cincogással jelzi majd? És este sem fog egyszer sem felébredni, hogy kiesett a cumi a szájból, és valaki gyorsan tegye vissza, az sem baj, ha a szomszéd, ha már egyszer őket is felordítottam?
Izgi. Most várunk. Holnap jelentkezem…
. Az első 20 perc után éreztem, hogy a jobb oldali köröm már félbetört (azért lőttem gólt így is), a meglepi számomra mégis a bal láb volt. Az csak otthon tűnt fel, hogy az is eltört, és picit vérzik is. A sok foci miatt már eleve rossz állapotban voltak, örülök, hogy legalább eddig bírták. Azért jövő héten is mennék, ha lesz hely a focin 
.
