Tag Archives: futás

Futócipő, Anglia

Egész váratlan dolog történt velem mostanában. Becses nejem elment vásárolni magának egy futócipőt, de nekem sikerült vennie egyet. Általában fordítva szokott működni a dolog, magának mindig talál valami a boltokban. Sebaj, örömmel fogadtam a lábbelit, a régi már úgyis eléggé viseltes volt.

Új cipő jól cipöl
Új cipő jól cipöl

Úgy hozta a sors, hogy éppen Angliában tudtam először kipróbálni. Az első tesztet, teszteket sikeres vette, könnyű, kényelmes és gyors is (bár ez picit furcsa számomra, főleg ha a futási sebességemet is fegyelembe vesszük). Ellenben Anglia. Vannak ott furcsa dolgok….
Nyilván a balos közlekedés volt a legfurább, főleg hogy utána itthon sem tudtam eldönteni egy rövid ideig, hogy mi merről fog jönni.
Nem szeretik a bankkártyát. Taxit próbáltunk szerezni, és nagyon korrekten a telefonba bemondta a 60 fontos árat, majd amikor szóltunk, hogy kártyával tudunk csak fizetni, az hirtelen 80 fontra ugrott. És már telefonon sem lehetett rendelni többé, csak interneten.
Van egy hideg és egy meleg vízcsap a mosdókagyló fölött. Nem keveri össze a két vizet, hanem egyszerre folyathatsz egy forró, és egy hideg vízsugarat. Állítólag ez ott hagyomány, erre büszkék is (bár szerencsére már kezd kikopni).
Kétszer egy hetet voltam, és 1 nap kivételével végig sütött a nap. Ők meg ködösnek, esősnek marketingelik a hazájukat. Lehet nem akarnak több turistát.
Teljesen ehető a kajákuk. Lehet csak azért volt ez meglepő számomra, mert én az Asterixen nevelkedve langyos sört és kis adag mentás vadkant vártam, ehhez képest finom és változatos volt a menü a céges menzán (és az éttermekben is).
Helyi sörük a Carlsberg. Na jó, ez csak Northamptonra – ahol voltam – igaz, ahol a Carlsbergnek van egy gyára. Ezen kívül sok kisebb sörfőzdéjük is van, ahol általában az én ízlésemnek megfelelő lágyabb söröket érlelnek.
Mára ennyi, sziasztok.

Pilisi túranap

Pisti az új Hocsi!
A szombat délelőtti edzés keretében az intersport túranapon vettünk részt. Csillaghegyről indulva futottunk fel pár hegyre, hogy aztán bő 17 km megtétele után újra Csillaghegyre érkezzünk. A “versenyt” három távon rendezték meg. Pisti, Ádi, Czalbi a középtávra neveztek, Krisz a meghosszabbított, míg én a könnyített középre. Krisz úgy eltévedt, hogy azt sem tudta merre van az arra (Gott sei Dank egy szőke hölgy társaságában), én pedig kihagytam egy aprócska dombocskát. Hasonlóan a Balaton felvidéki bringatúrához, most is láttunk őzikét, ellenben ez alkalommal a vaddisznók elkerültek minket. Ez utóbbi talán kevésbé fáj.
A nap szenzációja Pisti összeomlása, aki  az utolsó lejtőn – ami kb 5 kilóméter hosszú volt – megadta magát, és bő egy perces késéssel érkezett a célba. Ezzel elnyerte Czalbitól a Hocsi  (HOsszútávú CSÍra) vándorkupát. De még így is sikerült háromnegyed órával megelőznie Kriszt, aki bolyongásával 6 km-t rátett az egyébként sem rövid távra.
Gratula minden résztvevőnek, jók voltunk!

Az én túraútvonalam:

Tóparti Viki

Nagy gratula Vikinek, aki idén a csapatból egyedül teljesítette a Tóparti Futóparti távját, és körbekocogta a Velencei tavat. Aki esetleg nem tudná, ez 28 kőkemény kilométert jelent egy kisebb dombbal a közepén. Az útvonal sokat szépült az elmúlt évekhez képest, most már szinte végig ki van építve a kerékpárút, ami erdőn mezőn keresztül visz körbe távol a kocsiktól. Ahol meg nincs kerékpárút, ott a főút menti talponállók segítenek átlendülni a holtponton. Nem egy futó állt a Piedone kocsmája előtt egy sörrel a kézben, a többi sporttársnak szurkolva. Igen, a futás csapatsport!
A tél folyamán elég sok kislány bejelentkezett a versenyre, hogy aztán a komoly felkészülést elhagyva el se induljanak a távon. A szégyenlistán a következő hangemberek vannak: Kasza kislány, Antal kislány, Németh kislány, Czalbert kislány (aki szerényen Tornádóként regisztrált), Práth kislány és végül de nem utolsósorban Hódossy kislány. Az én mentségemre szóljon, hogyha akarnék ki tudnék találni valami jó kis kifogást (mint pl. a béna boka, de legalább körbetekertem, …), de nem teszem. Simán csak lusta voltam felkészülni.

Tiszta arany

Tiszta arany

A befutó pillanatai, tribün futás. Azért csak ilyen rövid, mert aztán fényképeket csináltam, amik nem lettek annyira ütősek, hogy a zsebi igen magas színvonalát megüssék.

Komoly sérülés

A ma reggeli hegyi futáson komoly pofára esést sikerült volna produkálnom, ha nem lennének olyan marha jó reflexeim. Így könnyedén kimozogtam a zuhanást és a könyökömmel tompítva a hátamra érkeztem. Mindezt ott, ahol egyébként tök sík a terep és nem túl gyors a tempó, a repülőtéri részen. Kevés olyan lelkes amatőr sportoló van, aki a vérét sem sajnálja egy jó kis edzésért! Az időmön nem látszódott meg az esés, pont ugyanolyan gyengusz, mint amilyen lenni szokott. (nesztek a link: http://connect.garmin.com/activity/126576027 ) Annál inkább a hansenemen, ami picit kiszakadt :( .

 

Ez egy könyök lenne...

Annamari megjegyezte, hogy már apa vagyok, családom van, és nem kéne ész nélkül, gyorsan futnom. Gyorsan… hehe. Szerintem még soha nem látott engem futni….