Igaz, hogy már alig bringázom, sötétben meg pláne nem szoktam, és még nem is árulják, de akkor is kell nekem egy ilyen.

Sajnos idén nem vettünk olyan nagy számban a Légrádi Béla Emlékversenyen, mint ahogy szoktunk, de azért páran így is letettük a névjegyünket. A szép, napos idő segített a jó helyezések elérésében, és így vért izzadva, de nekem sikerült beférnem a top 100-ba, és Dönci (Pisti álnéven) is csak alig csúszott ki belőle. Védelmére szóljon, hogy ez a név nagy versenyhátrányt jelentett, szinte visszahúzta a hegy. Külön dicséretet érdemel Derengő, aki mind a 115 kilóját felcipelte. Eleinte kételkedtünk benne, és azt hittük feladta – főleg amikor egy 6 perccel utána indult tízéves forma lány is beért már a célba – de végül becsülettel megcsinálta. Embert ennyire izzadni már rég láttam, és sajnos én egy picit megfáztam, amíg rá vártunk fönt…
Jövőre újra megyünk, de csak az indulhat, akinek lesz a bringáján gyerekülés és benne gyerek!

Derengő, Ő volt az alsós csitri, aki nagyon megvert:
Boroncsok Dóra 2001 IFI NŐ 0:17:13

A teljes eredménylista innen tölthető le:
http://meszkoember.mindenkilapja.hu/html/18272687/render/eredmenyek-2011.

Képek az idei, és régebbi versenyekről:
https://picasaweb.google.com/szabolcs.hodossy/Meszkoember?authkey=Gv1sRgCJri-pPDseXYjAE#

Derengő, csak ezért nem vettünk részt többen, mert egyrészt a vasárnap a családé, másrészt szombaton komoly építkezés folyt a Honvédban. Többen a végkimerülés szélére kerültek a nap végére. De a lényeg, hogy a játszóvár elkészült, összerakták maguknak a gyerekek.

Nagy a munka

Szép, napos idő köszöntött minket szombat reggel Fertődön, ahol összegyültünk, hogy körbekerekezzünk hazánk második legnagyobb tavát. Idén már letudtuk a legnagyobbat (már aki…), megmásztuk a legmagasabb hegyet (pl Pisti ezt sem csinálta meg…), és a Pilist is már jobban ismerjük, mint a tenyerünket. Ezek után a szombati 125 km gyerekjátéknak tűnt. Kellemes időhöz kellemes tempó is társult, amit csak néha szakított meg egy wienerschnitzel vagy radler. Az út főleg sík, csak a végére jön néhány kisebb emelkedő, különösen ha az ember a rossz irányba indul el az elején. De így is könnyedén teljesíthető, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Pisti is letekerte.
Akik sikeresen teljesítették a távot: Czalbi, Mörfi, Dénes, Szega, Pisti, B Csabi, Kori, és én. Sajnos Derengőnek közbejött egy váratlan esemény, az anyukájának születésnapja volt. Remélem illendően megünnepelték a váci diszkóban…

Mint közismert, a Fertő tó sztyepptó, azaz síkvidéki, szikes, sós állóvíz. Só koncentrációja 33-szorosa a Balatonénak (sós ám, mint a málnaszörp). Vízmélysége átlagosan 50-60 cm; a legmélyebb helyeken sem több 180 cm-nél. A Balaton után Közép-Európa második legkönnyebben felmelegedő tava. A Fertő-táj és ennek részeként Fertő tó a világörökség része. A Fertő tó Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, Magyarországon már második, viszont Sopron és környékén messze a legnagyobb. Mintegy 20 ezer éves, de 100-120 évenként kiszárad, máskor meg Balaton méretűre duzzadd és falvakat nyel el.
Pár gyönyörű képeslap a tóról:

Bravó természet, bravó! Megint lenyűgöztél minket!

Aki errefele jár, semmiképpen ne hagyja ki a fertődi és nagycenki kastélyt, a fertődi sport büfét (csocsó, billiárd, pingpong, kecske), és a méltán világhírű hegykői búcsút. Erről Czalbi és Mörfi órákat tudna mesélni, de nem teszik a rohadtak.

Pisti, nem voltál rossz, de a Balcsi egy nagyobb stück schnitzel! Azt már csak férfiak tudják megcsinálni.

Most szombaton a honvédosok egy lelkes kis csapata meghódította trianon utáni kicsiny országunk legmagasabb pontját. Kékestető meglepően gyenge ellenálást mutatva elesett. Ballack, Dénes, Szega és jómagam szinte felrobogtunk. Legnagyobb meglepetésünkre a nagy magasság ellenére még találkoztunk értelmes előlényekkel a csúcson, és gyorsan vettünk tőle 4 sört. Köszi Dénes a söröket!
Egy jól sikerült kép, amint épp felérünk a csúcsra. Jó időben állítólag a Magas Tátráig is ellátni a Kékesről, úgyhogy a háttérben valószínüleg az van.

Csúcson

megpihenünk

Gyönyörű, szélmentes időbenkerült megrendezésre az első (és utolsó?) BHSE Balaton Unatlonra. Siófokról indulva, az óramutató járásával ellentétesen kerültük meg a tavat. Helyenként lelkes helybéliek, máshol fővárosi vidámfiúk csatlakoztak hozzánk, ezzel is emelve a rendezvény színvonalát. A közel 200 km-t bruttó 11 óra alatt teljesítettük, amiból 8-9 órát a nyeregben töltöttünk. Én azóta hason fekve alszom, állva nyomkodom a számítógép billentyűzetét, és óránként egy tábla csokira van szükségem az életben maradáshoz. Egyébként sima ügy volt.
Eredmények:
Bravúros hetedik helyezést sikerült kiharcolnom (Hocsi di Luca). Ez ugyan nem pontszerző pozíció, de a doppingvizsgálatok sem zárultak még le! Ha a híradásokból jól értesültem, Kozi Armstrong nyert Szega Ullrichet és Czalbi Induraint (alias Suhanó Segg – két órát tekertem a szélárnyékában, hátsóját minden nő irigyli) lehajrázva. Sajnos mire beértem, az eredményhirdetés már lezajlott.

Adatok: http://trail.motionbased.com/trail/activity/8287881

Tovább is van, mondjam még?

more…

Az enyém.

Tegnap a margitszigeten, futás közben valami szemét ellopta a bringámat. Remélem elüti egy autó.