Most, hogy vége a télnek, újra lemerészkedtünk a pincénkbe. A pincét nem hagytuk télire őrizetlen, félelmetes meztelen csigák és pókok vigyázták a kerti bútorokat. Előbbi Annamarit, utóbbi anyámat tartja távol. De úgy látszik a vérszomjas állatok megunták a munkát, és míg a meztelen csigák egyszerűen felszívódtak, addig a pókok érdekes téli kabátot öltöttek magukra. Kvázi mozdulatlanul lógnak a levegőben, de élhetnek, mert ha közel dugom az orrom hozzájuk, akkor a egy picit megremeg a fonál, amin lógnak.
Egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy ez jó-e a pókoknak, vagy éppen haldolkolnak. Remélem ha egy picit melegebb lesz, akkor ez is kiderül.

Ma elkészítettük az első madáretetőnket. Nem kell hozzá szinte semmi, csak egy kis madár eleség, szög, pille palack és 15 perc. Mielőtt nekiáll az ember barkácsolni, azért érdemes pár dologgal tisztában lenni. Először is, az etetés ha nem is egy életre, de egy egész télre szól. Ha már egyszer odaszoktak a madarak, akkor nem túl szép dolog elfeledkezni róluk, és éhezni hagyni őket. Fontos még, hogy olyan helyre tegyük az etetőt, ahol se macska, se mókus nem éri el. Míg az első a szárnyasokat, a második a magokat szereti elfogyasztani. Szerencsére ez nálunk nem gond, macska még sose mászkált a párkányunkon, míg mókust a házunk 1 km-es körzetén belül nem láttam. És az etetést sem szándékozom abbahagyni tavaszig, kivéve ha a meglátok egy galambot a palackunk közelében.

Galambok ellen a palackra vágott lyuk méretével is igyekeztem védekezni. Jelen állapotában csak a cinege méretű madárkák tudnak beszállni csipegetni, legalábbis remélem ők még épp beférnek. Egyébként már vagy 3-4 órája kint van az etető, de eddig még a madár se járt erre. Talán a marketing sikerült rosszul, de remélem ezután a zsebis bejegyzés után nagyobb lesz az érdeklődés. És esetleg a konkurenciához, a második emelet 7-es etetőhöz is felcsempészek egy madárijesztőt, biztos ami biztos.