Most, hogy vége a télnek, újra lemerészkedtünk a pincénkbe. A pincét nem hagytuk télire őrizetlen, félelmetes meztelen csigák és pókok vigyázták a kerti bútorokat. Előbbi Annamarit, utóbbi anyámat tartja távol. De úgy látszik a vérszomjas állatok megunták a munkát, és míg a meztelen csigák egyszerűen felszívódtak, addig a pókok érdekes téli kabátot öltöttek magukra. Kvázi mozdulatlanul lógnak a levegőben, de élhetnek, mert ha közel dugom az orrom hozzájuk, akkor a egy picit megremeg a fonál, amin lógnak.
Egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy ez jó-e a pókoknak, vagy éppen haldolkolnak. Remélem ha egy picit melegebb lesz, akkor ez is kiderül.