Monthly Archives: April 2015

Pók a falon

Most, hogy vége a télnek, újra lemerészkedtünk a pincénkbe. A pincét nem hagytuk télire őrizetlen, félelmetes meztelen csigák és pókok vigyázták a kerti bútorokat. Előbbi Annamarit, utóbbi anyámat tartja távol. De úgy látszik a vérszomjas állatok megunták a munkát, és míg a meztelen csigák egyszerűen felszívódtak, addig a pókok érdekes téli kabátot öltöttek magukra. Kvázi mozdulatlanul lógnak a levegőben, de élhetnek, mert ha közel dugom az orrom hozzájuk, akkor a egy picit megremeg a fonál, amin lógnak.
Egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy ez jó-e a pókoknak, vagy éppen haldolkolnak. Remélem ha egy picit melegebb lesz, akkor ez is kiderül.

Futócipő, Anglia

Egész váratlan dolog történt velem mostanában. Becses nejem elment vásárolni magának egy futócipőt, de nekem sikerült vennie egyet. Általában fordítva szokott működni a dolog, magának mindig talál valami a boltokban. Sebaj, örömmel fogadtam a lábbelit, a régi már úgyis eléggé viseltes volt.

Új cipő jól cipöl
Új cipő jól cipöl

Úgy hozta a sors, hogy éppen Angliában tudtam először kipróbálni. Az első tesztet, teszteket sikeres vette, könnyű, kényelmes és gyors is (bár ez picit furcsa számomra, főleg ha a futási sebességemet is fegyelembe vesszük). Ellenben Anglia. Vannak ott furcsa dolgok….
Nyilván a balos közlekedés volt a legfurább, főleg hogy utána itthon sem tudtam eldönteni egy rövid ideig, hogy mi merről fog jönni.
Nem szeretik a bankkártyát. Taxit próbáltunk szerezni, és nagyon korrekten a telefonba bemondta a 60 fontos árat, majd amikor szóltunk, hogy kártyával tudunk csak fizetni, az hirtelen 80 fontra ugrott. És már telefonon sem lehetett rendelni többé, csak interneten.
Van egy hideg és egy meleg vízcsap a mosdókagyló fölött. Nem keveri össze a két vizet, hanem egyszerre folyathatsz egy forró, és egy hideg vízsugarat. Állítólag ez ott hagyomány, erre büszkék is (bár szerencsére már kezd kikopni).
Kétszer egy hetet voltam, és 1 nap kivételével végig sütött a nap. Ők meg ködösnek, esősnek marketingelik a hazájukat. Lehet nem akarnak több turistát.
Teljesen ehető a kajákuk. Lehet csak azért volt ez meglepő számomra, mert én az Asterixen nevelkedve langyos sört és kis adag mentás vadkant vártam, ehhez képest finom és változatos volt a menü a céges menzán (és az éttermekben is).
Helyi sörük a Carlsberg. Na jó, ez csak Northamptonra – ahol voltam – igaz, ahol a Carlsbergnek van egy gyára. Ezen kívül sok kisebb sörfőzdéjük is van, ahol általában az én ízlésemnek megfelelő lágyabb söröket érlelnek.
Mára ennyi, sziasztok.