Nemrégiben írtam, hogy két majdnem jó garminból sikerült apróbb nehézségeket legyűrve egy használható órát faragnom. Akkor azzal zárult a bejegyzés, hogy Imi mester megkapja a gomb és gps nélküli órát (meg az enyémet), hogy csináljon belőlük valamit. És Imi mester csodát művelt, a szarból várat épített! De hadd idézzem őt:
“Egy kis helyzetjelentés. Eddig csak a GPS problémással foglalkoztam. Gondoltam, hogy a main alaplapot és a GPS alaplapot összekötő kis 5mm széles 10 pin-es 25mm hosszú kis szalagkábellel van probléma. Sejtésem be is igazolódott. Ehhez a main alaplapot ki kellett vennem, aztán már ki lehetet szabadítani a kis szalagkábelt. Koszos volt nagyon. Szerintem beázhatott, de az érdekessége az, hogy azok a kis tüskés érzékelők gyönyörű állapotban vannak, mintha soha nem látott volna vizet. Terveim szerint itt nem is kell forrasztani csak jól összeragasztani. Gondolom emlékszel, hogy a gombok hiányoznak ennél a modellnél. Na, ez egy izgalmas probléma, hogy lehet ezt javítani. Sok keresgélés után találtam egy elég széles fekete gumit, amit formára vágva rá tudok kívülről illeszteni a kávára, hogy a lyukat teljesen beborítsa. Ezt tegnap mind a két oldalra fel is ragasztottam. Remélem, jól fogja bírni a strapát és a nyomkodást. Pillanatragasztót használtam. Viszont van olyan pont, ahol kb 1 max 2mm felület találkozik a kávával, mert nincs több hely. Majd még varázsolok valamit, hogy biztos, hogy bírja a strapát. A viccesebb része az, hogy ez a gumi ugye a káva külső síkjára fekszik fel, de a mikró kapcsoló 3.2mm-rel beljebb van. Tehát, kellett találnom egy olyan távtartót, amit majd fel tudok ragasztani belülről a kívülről rá ragasztott új gumiborításra a káván lévő lyukon keresztül. A távtartó pecek 3.2mm hosszú és 4mm széles kicsit ovális alapú hasáb. Na, mire találtam megfelelő méretű/vastagságú műanyag donort, az nem volt egyszerű. Utána az előbb említett ovális alapú hasábnak a kifaragása a donor műanyag dobozból sem volt egyszerű mutatvány. Kis mérete miatt nagyon nehezen tudtam megfogni. De jelenthetem, hogy meg vannak.”
Az én órám javítása már nem volt ilyen izgalmas:
“A másik az egyszerűbb lesz. Ott csak kábeleket kell csinálni, forrasztani kell és ragasztani. Kábelt, pákát, ónt már behoztam.
Az max 1-2 óra és már száradhat is.”
Ahogy látjátok, egy fokkal szebben sikerült, mint az én órám.
Persze a puding próbája az evés, egyik reggel felkötöttem mind a hármat a csuklómra, és bebicajoztam a munkahelyre. Ahogy látjátok, a három vonal (kék, lila, narancs) tökéletesen fedi egymást, talán csak József Attila úti árkádok alatt esik szét a jel.
Imi, ez csillagos ötös!