Otthon megkaptam a jogos kritikát, hogy míg Vince minden apróságáról tudósítok, addig Aurél a ketteskék elhanyagoltságát kénytelen elszenvedni. Ez nem maradhat annyiban, főleg, hogy Auréllal is történnek ám komoly dolgok. A legutolsó hírem róla az volt, hogy ordít, mint a fába szorult féreg. Szerencsére ezt a rossz szokását azóta kinőtte, kivéve éjjel. Nappal általában cuki kisfiú, de éjjelente 1-2-3x felordít minket, de főleg Annamarit. Vagy enni kér, vagy csak úgy.
Megtanult nevetni, sőt hangosan kacagni is. Míg a mosolygást az unalmas szüleinek tartogatja, addig Vince bohóckodásain (mint például a gepárd fejének a kád falába verése, Aurél “gyengéd” csapkodása) hangosan kacag.
A súlya is gyorsan gyarapszik. Hiába volt a kb. fél kiló mínuszban kezdetben, pár hét alatt utolérte Vincét, mármint nem abszolút, hanem időarányosan. A lenti táblázat szerint szinte teljesen együtt fejlődnek, ami nem meglepő, mert pont ugyanazt a kaját kapják. Vince talán egy picivel egyenletesebben hízott, míg Aurélnak az idei balatoni nyaralás egy fogyókúrával ért fel.

Mozgása is szépen fejlődik. Mondanám szívesen, hogy mindenhogy megfordul, de nem teszi. Igaz még hónapokkal ezelőtt megcsinálta mind a két irányt, kipipálta, és most inkább másfelé koncentrálja erőit. Mégpedig a fekvőtámaszozásra. Egyre többször és egyre tovább nyomja ki magát négykézlábra, és már közlekedni is megpróbál így. Hasán is tud pörögni, és mindig igyekszik a játékok vagy a hang felé fordulni. Amíg el nem fárad csöndben, vidáman szokott játszani a szőnyegen, ami egyelőre abból áll, hogy mindent a szájába gyömöszöl.

Egyelőre ennyit, ígérem ezentúl többet fog itt szerepelni.