Monthly Archives: April 2013

Time Lapse Pi I.

Ez egy hosszabb barkács sorozat első bejegyzése lesz.
Már egy ideje töröm a fejem, hogy a NAS-ként hibátlanul működő Pi-met mire lehetne még használni. Nyilván valamit vezérelni kéne vele. Például a konvektort – jó lenne, de analóg eszköz, nehezen vezérelhető, ráadásul a gáz nem játék. Porszívó – ennek semmi értelme. Tv – abban már van egy komplett számítógép, nem kell bele még egy. Fényképezőgép – hmmm, ez nem is hangzik butaságnak.
A net elég régóta tele van baromi jó time lapse-es videókkal, amikhez hasonlókat én is tudnék csinálni, ha számítógéphez köthetném a kamerámat (és megtanulnék fotózni). Ezek a videók úgy készülnek, hogy egyszerűen X másodpercenként exponálnak egyet egy fényképezőgéppel, aztán a keletkező sok száz jó minőségű fényképet összefűzik egy ilyen filmmé.

The Mountain from TSO Photography on Vimeo.

Alapból egy fényképezőgép számítógéphez csatlakoztatásának két módja van. Az első, hogy veszünk egy sima USB kábelt, letöltjük a gyártó oldaláról a szoftvert, amivel irányítani lehet a kamerát, és elkezdjük használni. Nálam ez sajnos két okból nem ment. Egyrészt a D3100-as gépemhez a Nikon hivatalosan nem ad ilyen szoftvert (azt a drágább modellekhez tartogatja), másrészt amit ad, az nem kedveli a linuxot, márpedig a Pi-n linux fut. Persze találtam ingyenes linuxos programot (a gphoto-t), ami úgy-ahogy működött is. Ennek az egyik hibája az (bár ez inkább a Nikon-é), hogy a hátsó kijelző állandóan világít, ami borzasztóan meríti az aksit és komolyan leszűkíti a használhatóságát. A másik, hogy a program és a kamera csak egyszer volt hajlandó beszélni egymással, utána csak egy bekapcs-kikapcs kör után voltak képesek újra szóba állni. Azt már épp csak megemlítem, hogy a sebességgel is voltak gondok, jó pár (néha majd 10) másodpercbe telt, mire a program elindulása után elkészült ez első kép. Az örök optimisták ebből a mondatból biztos leszűrték, hogy azért ez a megközelítés is működött, tudtam képeket csinálni.
A másik lehetőség a kamera irányítására, hogy a Pi Gpio portjait használom a távkioldó kábelének vezérlésére. Ez bonyin hangzik, de csak annyit jelent, hogy a Pi-n keresztül vezérlek egy kapcsolót, amit ha zárok, akkor az a távvezérlő két vezetékét összeérinti, és a Nikon-om azon nyomban exponál egyet. Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy baromi gyors. Amint a két vezeték összeér, készül is a kép. Hátránya talán csak annyi, hogy nem lehet semmit sem állítani szoftveresen (blende, exp idő, ingyon-bingyom, …), és hogy barkácsolni kell hozzá. Bár én ez utóbbit most előnynek fogom fel :-).
A projekt második lépése (az első a kigondolás) a D3100-hez való spéci MC-DC2-es távkioldó kábel megrendelése volt. Eredeti ára olyan 35 dolcsi körül van, de a vaterán találtam 1000 ft-ért, sok hetes szállítással.
És most? És most várok…

Füvészkert – végállomás

Itt a vége, fuss el véle.
A virágokhoz adott használati utasítás szerint kb. 3 hónap alatt fejlődnek ki a növénykék. A három hónap letelt, és mindegyik növény elérte felnőtt méretét. A már korábban is említett hibákat nem sikerült teljesen kinőniük, így Origami elég csenevész maradt (már biztos, hogy nem ültettem elég mélyre), Melissaék pedig nagyon szépek és erősek, de csak hárman vannak (kimostam az elültetett szemeket). Egyedüliként Petri néz ki és szaglik szuperül, de azért versenyre vele se neveznék be.

Utolsó közös fénykép, immár otthon
Petri darabokban
Megy a levesbe

Most fog következni a puding próbája, az evés. Petrike már vígan rotyog a levesben. Éljen soká!

Új album

Egy szomorú és egy örömteli hírem van. A szomorú, hogy Vince különálló albuma nem fog ezentúl frissülni. A jó hír, hogy helyette a “Vince és Aurél” album fog! A picasás link megtalálható ide kattintva, vagy az oldalsó menüben keresgélve. Igyekszem frissíteni, ahogy az időm (és Vince) engedi.

Felszabadulás

Április 4. a felszabadulás napja. Ma jöttek haza Annamariék a kórházból. Persze nem volt nehéz Vincével eltölteni az elmúlt négy napot, volt locsolás, játszóterezés, unokatesó látogatás, miegymás, de azért Anyával biztos könnyebb lesz. Ráadásul újra lett internetem, kikerültem a pattintott kőkorszakból, és az egy hétig készülő szekrényt is befejezettnek nyilvánítottam. Egy szóval minden kész, jöhet a buli!

Nyuszi kommandó
Ez kész, jöhet Aurél
Aurél jön is.
Bátyó és Öcsi