Jogcselekmény

Köszönet
Először is szeretnénk mindenkinek megköszönni az ajándékokat és hogy a részvételetekkel megtiszteltetek minket. Köszönjük!

Pálpusztai csííííz!

Sokáig tartott rávenni magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést, de nem egyszerű dolog az embernek a saját esküvőjéről írnia. Nehéz, mert ódákat zengeni csak nem illik, szidni meg nyílván nem fogom. Adhatnék jótanácsokat is, de lassan már nincs kinek, szinte mindneki maga mögött tudja ezt az élményt. Szerencsére ebben az életben csak egyszer kell összeszednem a gondolataimat.
Tapasztalatból mondom, hogy sok férfi érzi úgy, hogy a házasság nincs ellenére, de az esküvő csak egy púp a háta közepére. (Lányoknak tanács: Maximum annyit mondhattok a kiválaszottnak, hogy csak kis esküvőt akartok. Minden más rémísztőleg hat és a kívánttal ellentétes hatást fejt ki!) Félünk a sok szervezéstől, meg a szegényebb afrikai országok éves GDP-jével összemérhető költségvetéstől. Az első feladatot szerencsére Annamari szinte teljesen levette a vállamról, a második miatt meg igyekeztünk szerényebb létszámmal dolgozni (bocsi, ha ezért nem lettetek meghívva). Az volt a terv, hogy inkább egy házibulit rendezünk, nem pedig egy szokásos esküvőt. Az olcsóbb is, kevesebb munkával jár, és talán egy picit más is, mint a többi. És sikerült! Minket tényleg házibulira emlékeztetett. Előző este bútorokat tologattunk, az egész vasárnapunk meg pakolással, takarítással telt. Nincs is jobb, mint egy közös felmosással kezdeni a házasságot!

Ismertetik a jogállást
Ismertetik a jogállást

Azt a házasságot, ami egy jogcselekénnyel kezdődik. Nem tudom ti hallottátok-e ezt a szót előtte, nekünk az anyakönyvezető mondta, hogy a jogcselekény után meggyújtjuk a gyertyákat. Bociszemekkel néztünk, hogy mit kell elkövetnünk, de felvilágosított, hogy az “igen” kimondását hívják így hivatalosan. Viszont mivel ezt ti is hallottátok, ti is a bűncselekmény társtettesei lettetek. Jobb ha erről tudtok…
Közvetlenül a jogcselekmény után az ifjú pár el szokott menni nászútra. Ezt természetesen mi sem akartuk kihagyni, de nehogy már úgy csináljuk ahogy a pórnép, inkább előtte mentünk el Barcelonába, amint már olvashattátok. Viszont utána is jó lett volna egy picit többet együtt lenni, közösen feldolgozni az eseményt, ezért csináltunk egy 1 hetes mini nászút 2-t. Minden nap délután fél ötkor eljöttem a dolgozóból!

Egyik kedvencem

Magáról a ceremónia utáni vacsorás szabadfoglalkozásról nem is szeretnék szót ejteni, mivel elég sok kép készült, amik beszélnek helyettem is (a beszélő képek: https://picasaweb.google.com/szabolcs.hodossy/Eskuvonk# ). Másrészt rengeteg feszengő ifjú férjt látva igyekeztem pár pohárka pezsgővel oldani lámpalázamat. Köszönet azért is, hogy ebben sem hagytatok magamra, mint ahogy a táncitánciban sem.

Végezetül, aki ne adj Isten lemaradt róla, annak most itt megismétlem az esküvőn elmondott beszédemet:
“Höhhőőőőő!”

5 thoughts on “Jogcselekmény

  1. Gratulálok! Még sosem láttalak ilyen puccosnak :-) Nálad az új póló és a kevésbé kopott farmer szokott lenni a nonpluszultra kiöltözés :-D

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>