Elnézést, hogy nem foglaltam össze hamarabb gondolataimat a múlt péntekről, de időbe telt, amíg magamhoz tértem és a gondolatok is visszatértek belém. A szombat szinte egy szempillantás alatt elröppent…
Először is köszönet a szervezésért, jól esett, hogy segítettetek elmulatni az utolsó legény hétvégém. Nem mondom, hogy nagyon nagy meglepetésként ért, hogy aznap legénybúcsúm lesz. Erősen gyanús volt, amikor Annamari szerdán bejelentette, hogy feltétlen péntek este akar(ünk) venni valamit a bútorboltban. Amikor megkérdeztem, hogy mire van szükségünk, akkor egy teljes nappal később mondta csak el, hogy lámpára. Picit megleptem vele, hogy visszakérdeztem :). De hiába is lepleződött le az időpont, a programnak csak az egyik felével voltam tisztában, és az nem a gokart volt.

A gokartozással viszont nagyon telibe találtátok, hogy milyen programra volt igényem. Külön köszönet, hogy hagytatok nyerni. Kaszatomi nyilván csak ezért szedett fel 30 kilót, Szega/Pisti/Gabó direkt nem nyomta a gázt, a többiek meg előre megfontoltan vezettek kislányosan. Szép Tőletek, köszönöm!
Az este további része is hangulatos volt, a (120 méteres) világbajnok kocsmájában (ami igazándiból Café és Drinkbár, de ezt a fene sem gondolta volna). Mindenki hozta a formáját az erős mezőnyben, sok apukán lehetett érezni, hogy hosszú kihagyás után lettek otthonról elengedve.

Pár vidám pillanat az estéről:

Külön köszönet Dévnek, hogy testi épségét kockára téve elhozta és viselte a jelmezeket. Talán igaza volt Bandibának, amikor arra figyelmeztette, hogy káros az egészségre éjjel a városban supermanként kóborólni (szó szerint idézni nem merem Bandibát, de a lényeg ez volt). Jobbulást Dév!

Na, akkor már csak nekem van tennivalóm most hétvégén…