Daily Archives: August 3, 2010

Isztambul, óóóóó

Érdekes, szép hely Isztambul. Ugyan már voltunk páran egy közös nyaralás alkalmával Törökországban, de Isztambul valahogy teljesen más, mint az üdülőövezetek. Valljuk be, szerencsére. Egészen európai város, ami nem véletlen, mert egy jó része Európában van, de közben nem nélkülözi a laza, mediterrános, ázsiai, arab beütést sem.
Egy isztambuli utazás kalandos marad, míg világ a világ. Kezdődött azzal, hogy a legelső plakát amit megpillantottunk a reptéren az volt, hogy “Welcome to Tripoli”. Szerencsére csak egy reklám volt, és nem valami kurd szeparatisták térítették el a repülőnket. Persze tapasztalt törökországi utazóként nem dőltem be rögtön a plakátnak, mivel a leszállás után (az Atatürk reptéren) az egy négyzetméterre eső K. Atatürkök száma rekordokat döntött. Királyoknak nem jár ennyi szobor, emlékmű, és szerintem Magyarországon is kevesebb utcát neveztek el Petőfi Sándorról, mint kint Atatürkről. Minden pénzérmén ő szerepel, és ha jól hallottam pénzfeldobásnál is azt kérdezik, hogy “Kemál, vagy írás”.
Ami a Kemálokon kívül a legfeltűnőbb volt, és aminek én a legjobban örültem, hogy itt nem voltunk akkora alkudozásokra kényszerítve, mint Alanyában. Persze ehhez az is hozzátartozott, hogy messziről lerítt rólunk, hogy turisták vagyunk, és kapásból más árat kaptunk. Két lírás kukoricát háromért adták nekünk, de szerintem még így is sokkal jobban jártunk, mintha kezdeti 50 lírás licitről nyomtuk volna le az árat. Kizárt dolog, hogy akkor ötnél lejjebb tudtunk volna menni. Másik kedvenc trükkük, hogy a cipőpucolók teljesen véletlenül az orrod előtt ejtik el a keféiket, aztán mikor kedvesen szólsz nekik esetleg fel is veszed a kefét, akkor ők baráti alapon (my friend) megtisztítják a cipődet. Egy kis pénzért.
És ha már kajáról volt szó, imádják a halakat. Külön szavuk is van rá :) (balik). És horgászni is szeretnek. Ezt elég érdekesen űzik, mert pl egy két szintes híd felső részéről lógatják a horgot, miközben alul éttermek vannak, és emberek sétálnak. Ez akkor tűnt föl, amikor majdnem kihalásztak minket. És hiába a tenger, telis tele nagy halakkal, valamiért a kicsikre (is) buknak. A lenti képen esküszöm egy hal van pirossal bekarikázva. Ezeket aztán kenyérbe rakva meg lehet venni. Kollégám vett is egyet, azután egy órán át mindig azt hittem, hogy halpiac közelében járkálunk. Pedig nem…

Másik feltűnő dolog a hazafiasság. Török zászlók lobognak mindenhol, és nem csak ünnepnapokon. A lenti házra is kitettek egyet és ez nagyra értékelendő, mert egyébként gyönyörű  kilátásuk lett volna a Boszporuszra. Egyszer voltam a házunk közgyűlésén, ahol két forint közös költség emelésen is egymás torkának estek a lakók, egy ilyen zászló ügy miatt nálunk tuti vér folyna.

Érdekes színfoltjai a városnak a feketébe öltözött nindzsák. Nem nagyon mertem stírölni őket, nehogy levágják mindkét kezem büntetésből, de egy képet azért sikerült lopva csinálnom. A bal oldali épp szedi elő a dobócsillagjait, míg a jobb oldali engem figyel. Ne tévesszen meg titeket, hogy úgy tűnik mintha háttal ülve békésen beszélgetne, tényleg engem figyel támadásra készen.

nindzsák
nindzsák

Ha esetleg még ennyitől sem kaptatok kedvet, elmondanám, hogy Isztambulban, a Topkapi szerájban található Mohamed próféta lábnyoma, és szakállának több darabja. És ha ez sem elég, akkor János próféta papirusszá aszalódott jobb kezétől vagy Mózes botjától biztos megremeg a térdetek. Arra azért nem esküdnék meg, hogy tényleg ezzel választotta szét a Vörös tengert, mert úgy nézett ki mint amit maximum 1-2 éve törtek le egy bokorról, esetleg gyártottak Kínában. Talán ezért is volt tilos fényképet csinálni a teremben.
A végére pár érdekesség:

török wunderbaum
török wunderbaum
török hableány
török hableány

Egy szó mint száz, Isztambul ajánlva van, különösen ha Hungária rajongók vagytok.