Idén ötödik alkalommal rendezték meg a Tóparti Futópartit, ami egy majd 28 km-es futást jelent a Velencei tó körül. Egyesek szerint ez nem verseny, hanem csak egy közös edzés egy szép áprilisi hétvégén, de ezt csak azok szokták mondani, akiknek semmi esélye egy jó eredmény elérésére. Természetesen riporterünk is ott volt az eseményen, így elsőként tudósíthatunk a versenyről, megelőzve magukat piacvezetőnek mondott sportújságokat is.
Sajnos az idei év nem volt botrányoktól mentes, több versenyzőt is diszkvalifikálni is kellett sportszerűtlen magatartás miatt. Így a hivatalos végeredmény a következő:
1. Hocsi
2. Czalbi (negyed órával a győztes mögött beérkezve. Igen, jól olvasták, 15 perccel lemaradva)
3. Sajnos a cikk írásának időpontjáig még nem érkezett be

Az eredetileg első helyen befutott P. Ádit (teljes nevét személyiségi jogok miatt nem írhatjuk le) doppingolás miatt, az eredetileg második Pistit pályaelhagyás miatt a rendezőbizottság kizárta.

A győztes futása megtekinthető az alábbi weboldalon:
http://connect.garmin.com/activity/28784895

Kérjük lapozzon az interjúkhoz.

Riporter: Miért doppingolt, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre?
P. Ádi: Kémeim jelentették, hogy Hocsi idén egy nagyon komoly edzésprogramot csinált meg, és nagyon jó formában van. Tudtam, hogy saját erőből nem tudom megszorítani, viszont mindenképpen nyerni akartam.
R: Igen, minden vétkes ezt mondja. És nem félt a lebukástól?
PÁ: Gondoltam rá, és a seggembe feldugtam egy tiszta pisivel töltött zacskót. Mit mondjak, nem volt egyszerű így futni. Az már az én pechem, hogy vérvétel volt.
R: És miért pont egy olyan szert vett be, amit versenylovaknak szoktak beadni?
PÁ: Reméltem, hogy visszanő a hajam, és szép hosszú sörényem lesz.
R: Köszönöm az interjút, és örülök, hogy két évig nem lesz szerencsénk Önhöz a versenypályán.
PÁ: Köszönöm én is, és még csak annyit szeretnék mondani, hogy elnézést kérek a sportszerűtlenségért, és szeretnék gratulálni a győztesnek.

Riporter: Miért vágta le az utolsó kanyart? Az érme így is biztos volt.
Pisti: Nagyon szerettem volna legyőzni Hocsit. Ő mindig nagyon erős a táv végén, én meg akkor már igencsak fáradt voltam. Hallottam, hogy valaki nagyon jön mögöttem, úgy éreztem, hogy ez csak ő lehet, és sajnos nem tudatosan, de a rövidebb utat választottam.
R: Nem látta, hogy a rendezők integetnek Önnek, hogy rossz irányba megy?
P: Sajnos akkor már a magas pulzusom és az oxigénhiány miatt nem tudtam tiszta fejjel gondolkozni, és a látásom is beszűkült. Így sajnos nem vettem észre.
R: Mit gondol, lesz még ekkora esélye, hogy megelőzze Hocsit?
P: Remélem, bár ebben nem vagyok biztos.
R: Köszönöm az interjút.
P: Köszönöm én is, és ezúton szeretnék gratulálni a győztesnek.

Riporter: Gratulálok, szép versenyt futott.
Hocsi: Köszönöm. Jó formában voltam, a sok külföldi edzőtáborozás meghozta a gyümölcsét. Idén nyugodt körülmények kozt tudtam felkészülni, és ez meg is látszik a teljesítményemen. Még sok szép sikerben lehet részem, ha nem jön közbe semmi sérülés.
R: Tudatos döntés volt, hogy hátulról kontrollálta a versenyt?
H: Természetesen tudatos. Biztos voltam benne, P. Á. nem lehet tiszta, és bíztam magamban, hogy Pistit és Czalbit a hajrában meg tudom fogni.
R: Czalbit nem is a hajrában hagyta ott.
H: Igen, úgy látszik őt felőrölte a nagy tempó. Egy picit jobb eredményt vártam tőle, de úgy látszik a formaidőzítéssel voltak gondjai.
R: Kinek ajánlja győzelmét?
H: Barátnőmnek, szüleimnek, barátaimnak, és természetesen a sporttársaimnak is. Ők mind nagyon sokat segítettek, nélkülük nem tudtam volna ilyen magas színvonalon teljesíteni. És persze a lelkes közönség buzdítása is nagyon jól esett.
R: Köszönöm az interjút, és további sikereket kívánunk. Nem akarom feltartani, nagyon sokan várnak Önre, hogy autogramot kaphassanak.
H: Én is köszönöm.
R: És menjen el fodrászhoz.
H: Bunkó!

Riporter: Gratulálok a dobogóhoz. Milyennek látta a versenyét?
Czalbi: Nagyon nehéz volt. Ma nem éreztem a futást. Egy picit gyorsan kezdtem, és ez később megbosszulta magát. De tisztában voltam vele, hogy csak akkor végezhetek Hocsi előtt, ha az elejétől kezdve a maximumot nyújtom.
R: Kívülről úgy látszott fizikai gondjai is voltak.
Cz: Igen, görcsölt a lábam, és a fülvédőm is szorított. Lehet elszorított néhány nagyobb eret, és a rossz keringés miatt besavasodtam, és ez görcsbe rántotta a lábam.
R: Akkor miért nem vette le a fülvédőt?
Cz: Hmmm. Ez eszembe se jutott.
R: De azért így is érmes lett.
Cz: Igen, bár azt sajnálom, hogy nem játszották el a himnuszt a tiszteletemre.
R: De azt csak az elsőknek játszák el!
Cz: Hmm. Tényleg. Ez kiment a fejemből.
R: Mit gondol, lesz esélye valamikor Hocsi ellen?
Cz: Nem hiszem. De ma még nyerhetek. Vettem lottót.
R: Köszönöm az interjút.
Cz: Köszönöm én is, és még egyszer szeretnék gratulálni a győztesnek.