Elment bizony a nagyobbik az iskolába. Kinőtte az ovit.

Első nap után kérdezgettük is, hogy milyen az iskola, hogy tetszik, mi történt. Vince szerint “Jó volt, és NAGYON sokat tanultunk” . A második nap üzent a tanító néni, hogy  megjöttek a tankönyvek, lehet őket hazavinni bekötni. :-)
Egyébként hihető, hogy nem múlt el nyomtalanul az első nap. Suli után egy közös fagyira elballagtunk a közeli cukrászdába. Hazafelé a kölykök gesztenyét gyűjtögettek. Aurél kérdi Vincét:

- Vince, kérsz gesztenyét?
- Nem kell köszi, nekem már kurva sok van.

Eddig ezt a szót nem igen használta…

Az első pár nap után örömmel fedeztük fel, hogy az oviba és a suliba is ugyanazok a szállítják az ebédet, és az esetek többségében ugyanazt kapják. A kérdésre, hogy mi volt az ebéd, általában olyan válaszok jönnek, hogy valamilyen leves, és aztán második. A fő fogást általában jól körül tudják írni, pl rizs hússal, tészta, ilyesmi. De a leves azonosítása nagyon nem megy. Amikor kérdeztük Vincét, hogy miért nem tudja soha, elpanaszolta, hogy “az oviban mindig felolvasták, de itt nekünk kell elolvani”. Szegényke tavaszig nem fogja tudni mit eszik.